Abban a régi világban nem szaladozott az ember a boltokba, ezt-azt vásárolni. A vidéki településen a legtöbbje megtermelte a családnak a betevő falatot, legyen az zöldség, gyümölcs és hús. Bizony-bizony a szorgalmas háziasszony a húst, csak vasárnap tette le a megterített asztalra. Egészségesebbek voltak akkoriban az emberek, ez tény.
A Rákóczi krt. 73. szám alatt, Fejős Józsefnél disznóvágás volt. A hizlalt disznó úgy 4 mázsa körül lehetett. Böllér mondta s ő ért hozzá. A böllér az én drága édesapám, Káplár István, ki a kalapban a hasított disznó mögött, bizonyára sámlira állt, vagy székre? Őt már nem ismerhettem, 13 hónapos koromban a lelkét át adta istenének, a háború következtében.
Mivelhogy, ez a disznó magyar fajta mangalica volt, felhúzták a gerendára a látvány miatt.
A jobb szélen a gazda, Fejős József. Bort töltöget, hogy jobban menjen a munka. Szembe vele felesége Terus néni (Terézia), Balra tőle Fejős Erzsike, akinek esküvőjéről már írtam ITT.
A kép 1930-as években készült.
A böllér: disznóölésre alkalmilag vállalkozó, ezekhez értő, de a hentesmesterségben nem szakképzett férfi.
