Korának jó hírű kereskedő egyénisége messziről került hozzánk. 1897 május 19-én Erdélyben, Szászrégentől délre, Toldalagon látta meg Isten szép világát.1920-ban a bazársoron nyitott üzletet, melyben igen széles skálája volt a kínált portékának. Káló úr arra is fordított gondot, hogy helyi jellegű kiadványai is legyenek. Nagykátáról képeslapokat is adott ki, de talán a legérdekesebb kiadványa a "Járási irka".
Az, hogy üzletet nyitott, talán szerepe volt háborús sérülésének, hadi rokkantságának, hiszen a bal lábát veszítette el, a harcok során ma már nem tudni milyen körülmények között. Így műlábbal élte további életét. (Az életünkben sokszor előjön, hogy nem kérdezünk, mikor már kérdeznénk nincs kitől, még a családon belül is!)
A Nagy Háború után, nagy becsületük volt a hősi halottaknak de a túlélőknek is. A hivatalos Magyarország igyekezett kedvező körülményeket megteremteni a volt katonáknak, kedvező feltételekkel juttatták őket földhöz, vagy nyithattak boltot.
Kép a bazársoron a bolt előtt készült, kb. 1931-ben.
János bácsi ölében unokája a kis Tóth Sanyika. Tőle balra a veje Tóth Sándor aki fodrászként tevékenykedett, ő volt Palló Imre művész úr fodrásza. Jobbra tőle lánya Irén. Tóth Sándor mögött egy kis lányka fehér harisnyás lába villan elő, ő a Tóth házaspár Magdikája, ki talán a fényképezés maceráit unta meg és kereket oldott.
A mindenki által nagyra becsült kereskedő 1960-ban hagyta el e földi világot.
Kitűnő állapotban maradtak fenn a cég reklám szóróanyagai, bemutatok belőlük néhány darabot.
