Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Fábián István nagy napja


 
   1925 szeptember 5-én reggel komor arcú, küldetésük fontosságának teljes tudatában lévő vizsgabizottság sorjázott be, Mudri Ferenc bognárműhelyének ajtaján.
  Fábián István tanoncot - középen ing újra vetkezve - kellett elszámoltatni a gyakorlatban szerzett tudásáról, azon okból, hogy megfelel e munkája a bognársegéd követelményeinek. A kép baloldalán lévő halványan látszó, hetek óta készülő hintót megszemlélve, elégedetten bólogattak, jelét adva ezzel megelégedésüknek. A fa alkatrészek pompásan megmunkáltak, a csapolások gyönyörűen illeszkednek, ügyes ez az inas gyerek! Már csak a kerék készítésének szemléje következett, az inas mesterien kezelte a szerszámokat, csiszolt, szórta a forgácsot, majd oly pontosan illesztette a küllőket, hogy a bizottság egyöntetűen rábólintott, így a tanoncból segéd lett.
   1925 szeptember 6-án, vigyázva, hogy a segédlevélre a tinta nehogy pacát ejtsen, kitöltötték a segédlevelet, igazolván ezzel is, hogy ezentúl Fábián István segédként, fizetésért dolgozhat. Nem kell tovább az inasévek keserű kenyerét fogyasztania.
   A segédlevelet aláírta Mudri Ferenc bognáriparos (jobbról a második) - kinek a tanonc a nagyszerű képzést köszönheti - és Szőllősi Pál Ipartestületi elnök.