Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Nagykátai történetek, nagykátai emberek.

A vásártéri óvoda építését bemutató képes-írásom (lásd itt) így zárult:
"Az épület tetejének két legmagasabb pontjára bádogcsúcsot raktak, rajta csillaggal." Ehhez a bádogcsillaghoz csatlakozik a következő történet.

  Élt Nagykátán egy rendőr, még a rákosi korban kezdte a szolgálatát a helyi kapitányságon. Egyenes, peckes testtartással rótta - legtöbbször egyedül - a község utcáit éjjel-nappal, szabálytalanságot nem igen hagyta megtorlatlanul. Úgy beszélték, hogy a feleségét is megbüntette mert a járdán kerékpározott. Bizonyos, hogy a Párthoz is hű volt, hiszen a szóbeszéd úgy mondta, hogy rajta állt a szovjet tankon, amelyik becsörtetett Nagykátára, 1956 novemberében, jelenlétüket bizonyítandó.
  Nos ez a rendőr, - nevezzük X elvtársnak - egy januári igen hideg délelőttön beviharzott az óvodába.
     - Elvtársnők! Az egyik csillag nincs a helyén!
     - Igen, tudjuk X elvtárs, ott van fent a tetőn a hóban, bizonyára a szél vitte le.
     - De elvtársnők! A csillagot vissza kell tenni!
Nagy a hallgatás és tanácstalan tekintetek.
     - Kerítsenek egy létrát és én visszateszem! - szólt X elvtárs.
Majd került létra, ami jó volt az ereszig, onnan X elvtárs a havas tetőn, hason csúszva felkúszott a gerincig visszatette az ötágú csillagot az oromdíszre.
( A történetet Édesanyámtól hallottam, ki az óvodában volt dajka 1952-56-ig.)