A szenzációs kép azt a pillanatot örökíti meg mikor a földi halandó utolsó útjára indul, gyászolókkal körülvéve.
A kép készültének dátuma csak becsült lehet. A becslés alapja, a nyergesen ülő - bal első ló - fiúcska. A bocskai sapkás gyerkőc a majdani Varga Gábor kovácsmester. Ha ő ekkor 12-13 éves lehetett, akkor a születéséhez viszonyítva a kép 1934-35-ben készülhetett.
Ha valaki elköltözött - valamilyen oknál fogva - ebből az árnyékvilágból, összejöttek a szomszédok, ismerősök, rokonok és felkészítették a távozót az útra. Megmosdatták, felöltöztették és belefektették az időközben meghozott koporsóba. Majd beesteledve virrasztani volt szokás, itt általában asszonyok gyűltek össze, akik imádkoztak egy fél éjszakát, az örök álomba merült lelki üdvéért.
Ebben az időben és még jó darabig, a jobb létre szenderülőt saját házában ravatalozták fel. Innen indult a gyászkocsi a temető felé.
A pillanatkép kicsit árulkodik az elszólított anyagi helyzetéről, hiszen a koporsója - ha nem tévedek - nem fából van, hanem ércből. A hintót is négy ló húzza a megszokott kettő helyett. (Ezek a gyászkocsik a házi ravatalozás megtiltásával, okafogyottá váltak, eltűntek. Még egy darabig a temetőben teljesítettek szolgálatot, de az autók onnan is kiszorították őket.)
A temetés idején a nagykátai temetkezési vállalkozók özv. Rigó Mihályné, Emel József és Gulyás Mihály voltak. Nem tudni ez a fogat kié volt.
A kép a mai Kossuth L. utca ( A köznyelv, talán nem véletlenül, Gazdag utcának is nevezte-nevezi.) végén készült, a házat már lebontották. A helymeghatározásnál a kép bal felén lévő háromszög alakú fűrfal segített, melynek a csúcsa alatt luk van. Az a ház Irányi Dániel utca 8 szám. Így már könnyen kideríthető, betájolható, hogy a lebontott, a mai 43 sz. ház helyén állott.
A kép a fent említett Varga Gábor fiának, Varga Gábornak - apja nyomdokaiba lépő kovácsmesternek - a tulajdona.