Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Teniszező hölgykoszorú

    Korának igen divatos sportja Nagykátán, 1909-ben vert gyökeret, hamar meghódítva a város előkelőségeit.
   A képen a növényzet nyiladékán látni a kastély jellegzetes ablakait. Tehát ez a pálya a Kastély-kertben létesült. Örömére a mozgásra vágyó közönségnek. Ebben az időben már az Úri kaszinó is az épületben működött. Míg az idősebb hölgyek és urak bent kaszinóztak, múlatták az időt, addig a virgoncabbak kipirult arccal kergették a fránya, mindig elpattogó labdát.
    Hogy mikor fellegzett be ennek a teniszpályának, arról nincs tudomásom. Később, talán több évtized múltával a Gimnázium kertjében volt egy, ami gondolom az iskola bővítése miatt szűnt meg. Egyenlőre ez volt Nagykáta legutolsó nyilvános teniszpályája.
    A képen lévő hölgykoszorú nem teljes, mert a tíz hölgy mellett - a két kicsi is csak hölgy - van két férfiú is.
    A szebbik nem ruházata elegáns, sportosan nőies. Csupa fodor, csupa báj.
    A két aprócska, de nagy masnis, feltehetően piros masnis lányka, bizonyára labdaszedő, erre utal a kezükben lévő kosárka.
    A képeslapot - mert ez egy képeslap – 1915. augusztus 6-án írták és küldték Dunabogdányba.
    A kép mérete: 9x14 cm. Készítője ismeretlen.