Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Egy kereszt a Vörösmarty utca végén

     Ezen az utcán régebben nagy forgalom esett. Reggel kifelé a földekre, este meg hazafelé. Erre jártak gyalog és szekéren a szántókra, az Erek-közbe és a szépen művelt Homok-dűlői szőlőkbe. Szorgos gazdák igyekeztek a földekre, a tanyasiak meg a dolguk után, mikor mi adódott.
     1940-ben Horváth Menyhért és neje Fejős Julianna emeltette ezt az út melletti keresztet Isten dicsőségére, melyhez pár istenfélő ember is hozzájárult anyagiakkal, ki mennyivel tudott. Akkor még erre nem nagyon voltak házak, idáig nem nyúlt ki az utca.
     A kereszt előtt a dolgára igyekvő férfiember mindig kalapot emelt, vagy megsüvegelte, míg a fehérnép keresztet vetett.
     A kép tanúsága szerint a munka a végéhez közeledett. Sehol egy vödör, egy kőműves szerszám. A kereszt is teljes pompájában áll már. Valószínű, hogy csak az állványt szedik szét és jöhet az áldomás, majd elszámolás a megbízókkal.
Az eredeti kép mérete: 8x6 cm. Készítője ismeretlen.