Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Babicz Károly szikvízüzeme

   A már előző írásomban is említett „A Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára az 1931-32. évre” monográfiában, ez a név még nem szerepel a szódagyárosok között. Rá két évre már működött az üzem, mert 1934-ben alapította Babicz Károly. Az üzem a MÁV állomással szemben a Gyóni Géza utca 9 szám alatt működött. Ma már új ház áll a telken.
   A család - az adataim szerint - még ez évben el is veszítette a családfőt, így özvegyi jogon Babicz Károlyné üzemeltette tovább a szódaüzemet, egészen 1952. november 20-ig. Ekkor szokatlan dolog történt, Babicz Károlyné - 18 év szorgos munka után – „felajánlotta” az üzemet az állam számára. Akik éltek ebben a korban azok pontosan tudják mit jelent a felajánlás, akik meg nem, azoknak leírom, állami szintre emelt rablást, egy szorgalmasan dolgozó család kifosztását, vagyonából való kiforgatását, a szovjet mintát alapul véve.
   Babicz Károly szódaüzemének egy fajta üvege került eddig elő, fehér porcelánbetéttel és egy fej, piros porcelánnal.
   Ide teszem a „Jegyzőkönyv” másolatát is, melyet egy fecnire, sajtpapírra írtak, az államosítás igazolásául. A rend az rend.


A szódásüveget Kucza Péter gyűjteményéből fényképeztem.