„…az olyan fúrott kút, amelyből a víz magától folyik ki, tehát mintegy természetes szökőkút. A név onnan van, mert Európában az első ilyen kutat Franciaországban az Artois grófságban fúrták 1126-ban. Khinában és a libiai sivatag oázisain már sokkal régebben megpróbálkoztak a víznyerés ezen módjával. Az A. fúrásának elve abban áll, hogy függőlegesen lefelé lyukat mélyesztenek (fúrnak), míg olyan vízrétegre akad a kutak furása körül.”
Írta az Akadémiai Értesítő 1871-ben.
A mi Városházánk előtt jó helyen fúrtak, úgy az 1900-as évek elején és ez a második kútja volt Nagykátának, mert az elsőt a vasútvonal megépítése tette szükségessé, amit 1884-85-ben kezdtek el fúrni, a MÁV állomáson.
A jól sikerült fúrás után ömlött is a víz ahogyan a csövön kifért. Szép kis medencét építettek a feltörekvő víznek, ami négy csövön érkezett a felszínre. A lakosság nagy örömére, mert eddig csak a kétes értékű és tisztaságú ásott kutak vizét használták. A középoszlopra csinos kis lámpát is helyeztek, mely éjjel mutatta az irány és megvilágította a kutat és környékét - akkor még a közvilágítást hírből sem ismerték. A lámpagyújtogató részére még beépített létra is volt, a könnyebb megközelíthetőség kedvéért. Célszerű rácsot is építettek be a vizeskannák könnyebb töltése okából.
Ezen a képen, már egy meggyötört kutat látunk, a káva már erősen omladozik.
A lámpa sem látszik, hogy a helyén volna, a létra még ott van, de a léte úgy látszik feleslegessé vált. De a kút forgalma mit sem változott, a víz - bár leszűkített sugárban, de még jött.
Bizonyára apadt a víz hozama és határozat született a kút átalakítására, hogy ezentúl csak két csővel szolgálja a községet.
A kútnak mára már nyoma sincs. Azt beszélik, a rendőrség előtt, a park szélén várja a ledugózott cső a kút feltámadását.