Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Egy régi térkép.

    Egy fantasztikus, régi térkép Nagykátáról, mely mesélni tud a tovasurrant régi világról, ugyan úgy mint egy fénykép. 1881-ben rajzolta egy hozzáértő, talán térképész, az akkori utcákról, házakról.
    Itt már rögzítve van a vasútállomás, az állomás raktárépülete. Igaz, hogy ekkor még építés alatt volt, hiszen csak 1882. március 11-én indult meg a forgalom ezen a vonalon. Az állomás környéke még teljesen kopár, még épületek nem látszanak a környéken. A vasút teljesen kettévághatta az egykori hatalmas vásárteret. Az itt megtartott hatalmas állatvásároknak, a híre és emlékezete is ellanyhult már. Nagykáta település csak a vasút megépítése után folyt ki az állomásig, sőt idővel azon túlra is kiterjedt. A Petőfi Sándor utcától délre a vasútig, szinte házak sincsenek. A Gyóni Géza utca még elgondolásban sem szerepelt.
    A vásárállás bal felén, a mai Dózsa György út felé, viszont már áll a Bernát féle malom – amiről eddig képet nem találtam - a mai tüdőgondozó épülete és a későbbi szülőotthon, rendelőintézet. A térképről kitűnik, hogy Keglevich kastélynak a kertje egészen a mai Petőfi utcáig kinyúlik. Érdekes, hogy kb. a közepén egy utcát terveztek, ami a későbbiekben nem valósult meg.
    No, de nem meséltetem tovább ezt az igen értékes térképet, mely a Földhivatalban maradt fenn, a felfedezés öröméből Önöknek is hagyok bőven.