Az utazni vágyó közönség a gőzös begördültét várja. Ragyogóan sütött a nap, erre utalnak az árnyékok. A megnyúlt árnyékokból következtetve, délután van, úgy 3 óra környékén. A kép feltételezhetően 1927 őszén készült, a kép hátuljára írt jegyzetek alapján. Késő ősz lehet, enyhe még az idő, hiszen az urak egy része még zakót visel. Mások már télikabátot öltöttek. A sétapálca divatját is megfigyelhetjük, hiszen az előtérben lévők közül kettő kezében is ott van. Feltűnik egy térdnadrág is, fehér harisnyával. A berliner kendős asszonyság mintha kisgyermeket ölelne, melegítené a kendő alatt.
Az asszonyság háta mögött lévő kerítés a Resti kiemelt teraszának kerítése. Az állomás épületei nem is látszanak a hatalmas galagonya fák lombjától. Úgy tűnik mintha nyírták volna, pedig nem. Az első vágányon néha áthaladó gőzös alakította ilyenre.
A hatalmas fákat a villamosításkor tarolták le 1990 tájékán. Pár évre rá egy vasúti mérnök mondta nekem, hogy már nem vágnák ki a fákat, már más megoldást találtak ilyen esetekre. Késő bánat.
Az eredeti kép mérete: 4,5x6cm. Készítője ismeretlen.