Keglevichek nyomában XXV - Millennium ünnepében

1896-ban millenniumi ünnepségek kezdődtek Budapesten és szerteszét a falvakban, városokban. Óriási volt az ünnep, hiszen ezer évvel ezelőtt alakult meg Magyarország. Az ünnepi sorozat május 2-án indult és október 31-én csendesedett le.

Azon időkben szépen gyarapodott hazánk és szépült Budapestünk.

1896. április 21-én a képviselőházban, törvényt alkottak.

A törvényről és az ünnepi sorozat napjairól ITT lehet bővebben olvasni. 

Az ünnepségsorozat megnyitója május 2-án, szombaton volt. 

Itt volt a királyi család nagy létszámmal, de én csak  I. Ferenc József királyunkat és Erzsébet királynénkat említem.

A millenniumi ünnepre Nagykátáról is mentek, a Keglevich családból.

A fiúk a lovasbandériumban voltak, szép lovakon, nemzeti ruhákban. Balról jobbra: gr.Keglevich György (19 éves), gr.Keglevich István (16 éves) és gr.Keglevich Miklós (20 éves)

A jobb szélen ott van gr.Keglevich Gábor (49 éves) mint főrendi. A Főrendiház bandériumában lovagolt díszmagyarban.

Huszár ruhában van Bíber János a Keglevich család Egres-Kátai huszárja. 

A kép 1896-ban készült. A fényképet gr.Keglevich Miklós adományozta.

Az eltűnt ház

Ez a sarokház eltűnt, úgy mint a fagylalt a tölcsérről..

A kép 1910 környékén jelent meg, úgy mint képeslap. A fotográfus szépen beszínezte, akkor még nem volt színes film.

Abban a házban kereskedés folyt, látszik a felirat:                                                      

FARAGÓ LAJOS UTÓDA.  BOR VAS ÉS FŰSZERKERESKEDÉSE

Mint említettem az az épület eltűnt, a múlt évszázad közepe tájékán. Hogy az utódok is tudják, a mai térképen belerajzoltam a házat.

A kereskedés is valamikor megszűnt és utána a Szilágyi István fodrász üzletet nyitott, abban a házban. Erről, ebben a bejegyzésemben olvashatnak.

Bizonyára az utcán járók hamar felfedezték, hogy a fotográfus felállította az állványát és rátette a láda féle gépét. Még fekete leplet is rátette, ami alá bújik majd. Hamarosan össze is sereglett 10 arra járó ember. Egy közülük úgy elfáradhatott, hogy le is hevert. Legtöbbnek kalap volt a fején és páron sapka. Mert akin nem volt kalap és sapka az nem volt férfiember. Az asszonyka fejkendőt viselt.

Az igazi tél...

Két régi, téli képet mutatok be. Az akkori községünket meglepte a hideg, s bizonyára már rég óta itt heverészett. A fák tele vannak zúzmarával, milyen szépre feldíszítette a tél. Mikor éji fény érte őket, csillogtak-villogtak az ágak. 

Nagyon szerettük amikor éjféli misére mentünk és a talpunk alatt ropogott-csikorgott az úton a hó. Még a nadrág szárán is igyekezett egyre feljebb, egyre feljebb mászott felfelé, a cudar hideg.

A régi téli napok jók voltak, de rosszak is. 

Az I. világháború emlékművén is megmaradt néhol a rátelepedett hó.

A Mária a kisdeddel is didereghetett az ilyen téli időben.

Egy magyar ember Nagykátán

Szentesen 1809. október 20-án, pénteki napon megszületett Horváth Mihály, egy tizenhét gyermekes családban.

Szegeden kezdte a tanulmányait 10 évesen, majd 1825-ben a váci papnevelő intézetben tanult. Folytatta a tanulmányait és bölcsész doktorrá avatták és 1831-ben pappá szentelték.

Több helyen szolgált míg egyszer csak megjelent Nagykátán. Pontosan nem tudni, de talán 1837-ben jött és káplánként tette a dolgát.

Nagykátán kezdte írni remek irodalmait. Az első ilyen volt a nyomtatásban megjelent "Koszorú", Keglevich Géza tiszteletére írt halotti ének, 1837-ben.

Később megjelent az "Örömdal", amit buzini gróf Keglevich Gábor és nejének írt, 1938-ban.

Úgy tudni, hogy másfél évet volt Nagykátán ez alatt még a grófi csemetét, Bélát is tanította.

A szabadidejében nagy buzgalommal a magyar történelmet kutatgatta. Szinte ömlöttek a tanulmányai, és 1841-ben a Tudományos Akadémia rendes tagjává választották. A sikeres papi pálya miatt feljebb emelkedett, 1848-ban Csanádi püspök lett belőle, majd 1849. május 2-án a vallás és közoktatásügyi miniszter székében foglalt helyet. 1849. április 5-én Kossuth Lajos kíséretében újból Nagykátán jelent meg.

A szabadságunk leverése után hazánkban bujdosnia kellett. Segítséggel elhagyta hazáját, Lipcsébe és onnan Belgiumba menekült. Muszáj volt, mert a haditörvényszék előtt halálra ítélték, és ezt jelképen meg is tették. Mert nagy magyar hazafi volt, az egyház is kitagadta. 18 évet száműzetésben töltött több nyugati városban, ott is a magyar történelmet kutatta a levéltárakban.

1867-ben Erzsébet királynénk segítségével visszajöhetett Magyarországba, köztisztelettel fogadták. Erzsébet királynénkhoz, audienciára lett meghívva. Mikor Horváth Mihály püspök meglátta az asztalon a betiltott könyvét, a: "Függetlenségi harc"-ot, nagyon megdöbbent, hiszen ezzel is nagy baj volt. Erzsébet királyné a püspökkel, hosszan tárgyalta a könyvben leírtakat. Ezek után többször megjelent a királyi palotában és a magyar történelmet tanította, magyarul, úgy a királynét, mint a gyermekeit, Gizellát a főhercegnőt és a trónörököst, Rudolfot. (Azt tudni kell, hogy Erzsébet királynénk remekül beszélt magyarul, és a gyermekei is. A körülötte lévő hölgyek is mindig magyarok voltak.)

A képeken: Erzsébet királyné (mellette) Gizella a főhercegnő, (hátul) Ferenczy Ida, (közepén) Rudolf trónörökös, Horváth Mihály és Andrássy Gyula gróf.

Később feltehetően Erzsébet királyné közbenjárására apáttá nevezték ki Horváth Mihályt, aki mindig is kiemelkedő volt a magyar történetírásában, tovább is a múltat kutatta. 

1878-tól a Fiumei Úti Sírkertben nyugszik, a bal oldali falsírboltok (B-286) alatt található. 

A kép a kozterkep.hu oldalról származik

Az adatok forrása: Káli-Rozmis Barbara - Erzsébet királyné és a magyarok

                                 Kucza Péter: NAGYKÁTA ANNO múltidő történetek