Iskolába kell menni…

A 20. század kezdetén, már szaporodtak nagyon a községünk gyermekei és iskolában kellett menniük, hogy okosodjanak. Azon időben már 900-1000 gyermeket kellett beterelni a szűk tanterembe. Hogy s mint, de iskolát kellett építeni, ami volt az nem elég. Az akkori iskolák már szűkösen voltak.

 Ezek voltak az iskolák: Tornyos iskola, Gazdag utcai iskola, Kántor iskola, Epresi iskola és az első nagyobb a Vásártéri iskola. (Ezeket a kisebb iskolákat is majd bemutatom.)

A gyermeksereg egyre jobban szaporodik, iskolát kell építeni! Neki is kezdtek 1928-ban, Kommer József építész megtervezte az épületet és Liska Béla építészmérnök irányította az építkezést. Ebben az évben az épület kész is volt. A meszes illatú tanteremben, új padokban, öröm lehetett tanítani és tanulni.

Az iskolának "Zárda" lett a neve, azért, mert Salvator nővérek tanították a gyerkőcöket. A Zárdába a felsőbb tanulók jártak, az 5. osztálytól. Délelőtt a lányok és délután a fiúk tanulták a tudományt, a következő héten fordítva volt.

Az alsó tagozatúak (1- 4-ig) a kisebb iskolákba jártak.

Az alábbi első képen, az épület már remekül halad. Nagyon érdekes a tető rész.

A kész épület udvara, tisztán és rendben.

A szép homlokzat az utca felé.

Az iskola zárt kertjében a nővérek sétálnak, tanulnak, vagy a virágokat gondozzák.

A képsor, Kucza Péter: NAGYKÁTA  Képek a múltból c. könyvéből származik.

Keglevichek nyomában XXVI - Egy öreg fa…

A  kép egy családi fényképes albumban van és a kép alatt van ez a szöveg, ide írom, jobban lehet olvasni. 

„A százados öreg akácfa (belül már üres) amely mellé lett eltemetve gr. Zichy Elek négyes fogatából egyik lova, amely megérkezéskor kimúlt. A gazdája Dunántúlról sietett, hogy kezét kérje meg a szépséges Keglevich Margitnak de siker nélkül. (utóbb gr. Almásy Kálmánné). Bátyja, Gábor a fára írta a vas abroncsra, amely összetartotta, hogy szét ne essen: Itt nyugszik Zichy Elek "Kozák"-ja, amely megtette az utolsó utat, de hiába! 1870.”

Örömömre, Keglevich Miklós Amerikából küldött több képet, így tovább kicsit feléled a Keglevich család és az egreskátai kastély. 

A százéves akácfa, a kastély bal szárnya mögött élte az életét. Az árnyék mutatta meg a fa honlétét.

Egy képeslap Nagykátáról

Több múló évtizedek óta pihen e képeslap a ládikában. Most kihúztam a szoba fényére, mosollyal rám nézett, én meg nagyon örültem neki.

Meg is mutatom ezt a kedves, de idős képeslapot, melyre régi időkben üzeneteket írtak, vagy távoli üdvözleteket küldtek a kedvesnek, a barátoknak, vagy netán a családnak. Nagyon beindult ez az újdonság, vásárolták az emberek és dobták a postaládába.

A képeslapok úgy az 1800-as évek vége felé bukkantak elő. Hivatalosan az 1878. évben Párizsban, a nemzetközi postakonferencián fogadták el postai küldeményeknek.

A magyar képeslapkiadás 1896-ban a millenniumi sorozattal indult el.

Az "Üdvözlet Nagy-Kátáról" képeslapot 1899. október 24-én, kedden írták meg.

Ezen képeslapon csak kevés írásra gondoltak a gyártók, de az nem igen vált be, mert sokat írtak minden kicsi üres területre. Látszik ezen a képen.

A lap másik oldalán nem volt szabad írni, mert ott csak a címet írhatták.

A réges-régi képeslapok ritkán bukkannak fel, egyszerűen eltűnnek.

A képeslap készítője: Rigler r.t. Budapest.

Színes a kastély...

A régi világban, amikor már fényképezni lehetett, filmeken rögzítették a képeket. Azokat előhívták a piros fényű műhelybe. Ami kép előjött a negatívról, mind fekete-fehér volt a képen. Az ügyes  fotográfusok kitalálták, hogy színes képek is legyenek, mert azok szebbek. Kitalálták, amikor kész lett a fekete-fehér kép, elővették a színes festékeket, az ecseteket és kipingálták a fotográfiát.

Ez a kastély képeslapja is festett módon lett kész és nyomtatva. Valószínű, hogy ezeket vásárolták jobban már, mert szebbek lettek.

Meglátszik, hogy ugyanolyan látószögből fényképezték a képet, mint az egyik előző bejegyzésemben bemutatott Fáy-kastélyt fotót. Lehet, hogy egyszerre.

Motorok a salakon

A múltban, úgy a hatvanas években volt „Nagykátai Akrobata Csoport”, méghozzá motoros. Valószínű, hogy az MHSZ (Magyar Honvédelmi Szövetség) támogatta az Akrobata Csoportot, mert a motor lámpája helyett, a szövetség jelvénye van felerősítve.

Most a labdarúgó pályán, a salakos sávban mutatják amit tudnak. Az első három motorkerékpár hozza a bemutatás kezdésének a feliratos vásznat. 

Sajnos ezt az egy képet kaptam csak, pedig bizonyára több is volt. A neveket nem tudom felfedezni.

Hol is vannak motorokkal? Segít az árnyék, a nap délnyugaton van. Tehát nem sokára a lelátó elé gördülnek. A sportpályát körbe ültették nyárfával. Ha jól megnézzük az hátteret, vásártér már eltűnt, kiosztották házhelynek, úgy 60-as években. Valamennyire láthatók az építkező házak. 

Ezek alapján lehetett megítélni a fénykép készítésének idejét.

Fáy-kastély

Talán ez hihetetlen, hogy Nagykátán volt Fáy-kastély!

Pedig volt egy szép Fáy-épület, el is mesélem a történetét.

Nagykátán csak a Keglevich család épített kastélyt a falunk közepében. A gróf Keglevich Gábor, kinek ilyen titulusai voltak: asztalnokmester, hétszemélynök, koronaőr, főtárnokmester, Nógrád megye főispánja.

Gróf Keglevich Gábor 1854-ben elhunyt. A család eladta a kastélyt, és több kézen ment keresztül. A századfordulón Giergl Kálmán műépítész volt a tulajdonosa, aki nagy hírű volt. Kettő tervezetét emelek ki, a Zeneakadémiát és a Klotild-palotát. Kell ennél több?

De Giergl Kálmán műépítész is eladta a kastélyt és így került Fáy Margit úrhölgy kezébe.

Lám-lám itt a bizonyíték, erre a képeslapra kell csak ránézni, rajta van a név, Fáy-kastély. A kastély előtt szépen ápolt rész látható. A kép közepén egy bronz gyermek áll az oszlopon, kezében körző és paletta. Biztos, hogy a műépítész állította oda. (A szobor most a Tápiószelei múzeum kertjében van.) Valószínű, hogy fái Fáy Margit lovas hölgy, ül kecsesen a gyönyörű lován. A képeslapot 1903-ban írták meg Budapesten. A kép hátsó felén csak a címzésnek volt helye. 1905-évtől már lehetett szöveget írni is, a kép hátuljára.

A szép kastély messziről is látható volt, a térről, de akár a templomtól is. A kastély főbejárata a tér felől volt, onnan mentek be hintókkal is, Most egy kopár udvarra néz a semmi épület. A kastély másik oldala az udvarra, az ápolt parkra nézett. (Ahol most bejárunk a hivatalba.)

1910-ben az egyetlen kastélyunkat eltakarta az épített Bazársor. Innentől a szép kastély látványa eltűnt. A bazársor közepén kiemelkedik egy homlokzat és a fölött a tetőn huszártorony volt. Ott középen volt egy átjáró, a kastély bejárata, ott hintóval is be lehetett menni. A háború után befalazták a bejáratot, valamilyen bolt lett belőle. Az átjárót a gyermekkoromban én is láttam.

Tágabb látkép a főutcán

Majdnem ugyanazt a képet mutatom amit előzőleg ITT, de egy kicsit más nézőszögből és nem színezve. Elmúlhatott jó pár év is, a két kép között.

A fotográfia jobb oldalán egy dőlt lámpaoszlop, lámpával a tetején dülöngél. Alighanem valamilyen szekér-kocsi mehetett neki, azután úgy maradt.

A képen, a bal oldalon, a távolban is látni egy nagyobb házat. Azt már mutattam közelről. 

A "FARAGÓ LAJOS UTÓDA" bolt, bal szárnyán építeni fognak egy másik üzletet, nagy üveg kirakatokkal.

Keglevichek nyomában XXV - Millennium ünnepében

1896-ban millenniumi ünnepségek kezdődtek Budapesten és szerteszét a falvakban, városokban. Óriási volt az ünnep, hiszen ezer évvel ezelőtt alakult meg Magyarország. Az ünnepi sorozat május 2-án indult és október 31-én csendesedett le.

Azon időkben szépen gyarapodott hazánk és szépült Budapestünk.

1896. április 21-én a képviselőházban, törvényt alkottak.

A törvényről és az ünnepi sorozat napjairól ITT lehet bővebben olvasni. 

Az ünnepségsorozat megnyitója május 2-án, szombaton volt. 

Itt volt a királyi család nagy létszámmal, de én csak  I. Ferenc József királyunkat és Erzsébet királynénkat említem.

A millenniumi ünnepre Nagykátáról is mentek, a Keglevich családból.

A fiúk a lovasbandériumban voltak, szép lovakon, nemzeti ruhákban. Balról jobbra: gr.Keglevich György (19 éves), gr.Keglevich István (16 éves) és gr.Keglevich Miklós (20 éves)

A jobb szélen ott van gr.Keglevich Gábor (49 éves) mint főrendi. A Főrendiház bandériumában lovagolt díszmagyarban.

Huszár ruhában van Bíber János a Keglevich család Egres-Kátai huszárja. 

A kép 1896-ban készült. A fényképet gr.Keglevich Miklós adományozta.

Az eltűnt ház

Ez a sarokház eltűnt, úgy mint a fagylalt a tölcsérről..

A kép 1910 környékén jelent meg, úgy mint képeslap. A fotográfus szépen beszínezte, akkor még nem volt színes film.

Abban a házban kereskedés folyt, látszik a felirat:                                                      

FARAGÓ LAJOS UTÓDA.  BOR VAS ÉS FŰSZERKERESKEDÉSE

Mint említettem az az épület eltűnt, a múlt évszázad közepe tájékán. Hogy az utódok is tudják, a mai térképen belerajzoltam a házat.

A kereskedés is valamikor megszűnt és utána a Szilágyi István fodrász üzletet nyitott, abban a házban. Erről, ebben a bejegyzésemben olvashatnak.

Bizonyára az utcán járók hamar felfedezték, hogy a fotográfus felállította az állványát és rátette a láda féle gépét. Még fekete leplet is rátette, ami alá bújik majd. Hamarosan össze is sereglett 10 arra járó ember. Egy közülük úgy elfáradhatott, hogy le is hevert. Legtöbbnek kalap volt a fején és páron sapka. Mert akin nem volt kalap és sapka az nem volt férfiember. Az asszonyka fejkendőt viselt.

Az igazi tél...

Két régi, téli képet mutatok be. Az akkori községünket meglepte a hideg, s bizonyára már rég óta itt heverészett. A fák tele vannak zúzmarával, milyen szépre feldíszítette a tél. Mikor éji fény érte őket, csillogtak-villogtak az ágak. 

Nagyon szerettük amikor éjféli misére mentünk és a talpunk alatt ropogott-csikorgott az úton a hó. Még a nadrág szárán is igyekezett egyre feljebb, egyre feljebb mászott felfelé, a cudar hideg.

A régi téli napok jók voltak, de rosszak is. 

Az I. világháború emlékművén is megmaradt néhol a rátelepedett hó.

A Mária a kisdeddel is didereghetett az ilyen téli időben.

Egy magyar ember Nagykátán

Szentesen 1809. október 20-án, pénteki napon megszületett Horváth Mihály, egy tizenhét gyermekes családban.

Szegeden kezdte a tanulmányait 10 évesen, majd 1825-ben a váci papnevelő intézetben tanult. Folytatta a tanulmányait és bölcsész doktorrá avatták és 1831-ben pappá szentelték.

Több helyen szolgált míg egyszer csak megjelent Nagykátán. Pontosan nem tudni, de talán 1837-ben jött és káplánként tette a dolgát.

Nagykátán kezdte írni remek irodalmait. Az első ilyen volt a nyomtatásban megjelent "Koszorú", Keglevich Géza tiszteletére írt halotti ének, 1837-ben.

Később megjelent az "Örömdal", amit buzini gróf Keglevich Gábor és nejének írt, 1938-ban.

Úgy tudni, hogy másfél évet volt Nagykátán ez alatt még a grófi csemetét, Bélát is tanította.

A szabadidejében nagy buzgalommal a magyar történelmet kutatgatta. Szinte ömlöttek a tanulmányai, és 1841-ben a Tudományos Akadémia rendes tagjává választották. A sikeres papi pálya miatt feljebb emelkedett, 1848-ban Csanádi püspök lett belőle, majd 1849. május 2-án a vallás és közoktatásügyi miniszter székében foglalt helyet. 1849. április 5-én Kossuth Lajos kíséretében újból Nagykátán jelent meg.

A szabadságunk leverése után hazánkban bujdosnia kellett. Segítséggel elhagyta hazáját, Lipcsébe és onnan Belgiumba menekült. Muszáj volt, mert a haditörvényszék előtt halálra ítélték, és ezt jelképen meg is tették. Mert nagy magyar hazafi volt, az egyház is kitagadta. 18 évet száműzetésben töltött több nyugati városban, ott is a magyar történelmet kutatta a levéltárakban.

1867-ben Erzsébet királynénk segítségével visszajöhetett Magyarországba, köztisztelettel fogadták. Erzsébet királynénkhoz, audienciára lett meghívva. Mikor Horváth Mihály püspök meglátta az asztalon a betiltott könyvét, a: "Függetlenségi harc"-ot, nagyon megdöbbent, hiszen ezzel is nagy baj volt. Erzsébet királyné a püspökkel, hosszan tárgyalta a könyvben leírtakat. Ezek után többször megjelent a királyi palotában és a magyar történelmet tanította, magyarul, úgy a királynét, mint a gyermekeit, Gizellát a főhercegnőt és a trónörököst, Rudolfot. (Azt tudni kell, hogy Erzsébet királynénk remekül beszélt magyarul, és a gyermekei is. A körülötte lévő hölgyek is mindig magyarok voltak.)

A képeken: Erzsébet királyné (mellette) Gizella a főhercegnő, (hátul) Ferenczy Ida, (közepén) Rudolf trónörökös, Horváth Mihály és Andrássy Gyula gróf.

Később feltehetően Erzsébet királyné közbenjárására apáttá nevezték ki Horváth Mihályt, aki mindig is kiemelkedő volt a magyar történetírásában, tovább is a múltat kutatta. 

1878-tól a Fiumei Úti Sírkertben nyugszik, a bal oldali falsírboltok (B-286) alatt található. 

A kép a kozterkep.hu oldalról származik

Az adatok forrása: Káli-Rozmis Barbara - Erzsébet királyné és a magyarok

                                 Kucza Péter: NAGYKÁTA ANNO múltidő történetek