Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Az igazi tél...

Két régi, téli képet mutatok be. Az akkori községünket meglepte a hideg, s bizonyára már rég óta itt heverészett. A fák tele vannak zúzmarával, milyen szépre feldíszítette a tél. Mikor éji fény érte őket, csillogtak-villogtak az ágak. 

Nagyon szerettük amikor éjféli misére mentünk és a talpunk alatt ropogott-csikorgott az úton a hó. Még a nadrág szárán is igyekezett egyre feljebb, egyre feljebb mászott felfelé, a cudar hideg.

A régi téli napok jók voltak, de rosszak is. 

Az I. világháború emlékművén is megmaradt néhol a rátelepedett hó.


A Mária a kisdeddel is didereghetett az ilyen téli időben.