Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

119 éves képeslap

Pontosítanék a dátumon, mert a feladása történt 1901. szeptember 16-án, a lap előbb is készülhetett.

A templomunk körüli térről láthatunk egy-két részletet, ami érdekes lehet az utókor számára.

Két képből áll a képeslap eleje. A bal oldali kép a Tápióbicskei-csata emlékére (1897) készített emlékmű áll, körülötte bámész gyerekekkel. Különleges cselekedet volt még akkoriban a fényképezés, mindig akadt nézősereg. Hat-hét gyereket látunk a képen, mindegyiknek kalap van a fején. Akkoriban fiú és férfi ember, kalap nélkül nem lépett az utcára. Két fiúcskán fehér gatya látszik, ők még maradtak a régi viseletnél, nem váltottak nadrágra. A kép a reggeli órákban készült, a fa árnyéka jelzi merre jár a nap.

A jobb oldali kép hátterében a kicsi bazársor látszik. (Ma már nyoma sincs.) Ha az üzletsor előtt jobbra mentünk, akkor a mozihoz érkeztünk. Érdekessége a bal szélen éppen hogy csak látható Szentháromság oszlopa egy mesterséges dombon. A  nagy lakóház építésekor áttelepítették a parókia udvarára.

A lap képes oldalára írtak akkoriban, mert csak oda tudtak. A hátsó oldalon csak a címzésnek volt helye 1905-ig. Utána megfelezték – a kiadók – a hátsó részt, fele rész lett a címnek, a másik fele az üdvözlő írásnak.

Két fajtát adtak ki ebből a lapból, melyeknek színeltérésük is volt. Az egyiknél Kossuth szobornak írták, a másik kiadásnál már Honvéd szobornak írják, a Tápióbicskei-csata emlékére állított emlékművét.

Azon korban, mint látjuk, még elválasztva írták településünk nevét.

A képeslap kiadója Faragó Lajos Nagy-Káta.

A képeslap Kucza Péter gyűjteményében található.