Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Szökőkút a MÁV állomáson

Nyugodtan le merem írni, hogy a Magyar Államvasutak állomásainak környéke sokkal, de sokkal tisztább, virágosabb és ápoltabb volt mondjuk 40-50 évvel ezelőtt, mint manapság.

Az előtérben a nagykátai állomás szökőkútját látjuk, igaz még nincs feltöltve vízzel, de bizonyára a még megkésett böjti szelek fújdogálnak, így nincs még a csobogó beüzemelve. A zordabb idő látható a fákon is, hiszen levelek még nem jelentek meg, kopaszak az ágak. Nincs kedvük a rügyeknek kipattanni.

Az a rész amit nagyjából látunk a kertből az az állomás jobb oldala. Nagyjából az a terület ami most a két épület között van.

Bal oldalán a képnek, ott a domb alatt az egy beton óvóhely volt, csapóajtóval a tetején. Háborús maradvány.

Ha továbbsiklik a tekintetünk, a raktár épületet és távolabb a Hangya Szövetkezet épületét látjuk.

Nem véletlenül választottam most ezt a képet bemutatásra, mert van a képen egy jel ami arra mutat, hogy a kép húsvét hétfőjén készült. A kútnál egy fiatal ember áll kerékpárral. Az emberke szépen öltönybe van öltözve és virág van a zakójára tűzve. Márpedig a régmúltban a meglocsolt lányok, virágot tűztek a fiúk zakójára.

Áldott Húsvéti Ünnepeket kívánok minden olvasómnak!

Digitális utómunka: Kucza Péter