Az állomási nagyra nőtt galagonya fáin gyűlés lehetett, a verebek iszonyú csiviteléssel vitatták, ami vitatható.
A 328-as nagy erejű gőzmozdony húzta tehervonat lassítva begördült az állomás területére, a negyedik vágányra. A forgalmi iroda előtt álló piros sapkás forgalmista, majd a kisétáló állomásfőnök is megelégedetten szemlézte a szerelvényt, a karja szabályszerűen karszalagozva. A gőzfelhőbe burkolózó mozdony lassan araszolt előre, majd nagy szusszanással megállt. Persze, hogy megállt, hiszen a kijárati jelző, nem engedte tovább haladni. A vagonok elhúzott ajtajaiból német katonák leselkedtek kifelé, voltak kik a lábukat lógatták a semmibe. A parancsoki kocsiból, altiszt ugrott a sínek köveire és végigsietett a szerelvény mellett. Kiabálására megmozdult az egész csapat. A hírek szerint hosszabb ideig itt vesztegelnek. Ki-ki a kis putyerkáját és a törölközőjét hóna alá vágta és igyekezett az állomási vízcsapok felé. Hosszú ideje utazván, elkelt egy kis felfrissülés. Nagy vidámsággal nekikezdtek a tisztálkodásnak, ami a felvételen is látható.
A képen a régi hangulatú nagykátai állomás Szolnok felé eső részét látjuk. Balra azok a nagy építmények a Bundi malom felsejlő, múltba elmerülő épületei. Látni a lebontott raktárépületet, a megszüntetett vízcsapokat. A csivitelő verébkolónia is eltűnt, valahol a túlvilágon tartják gyűlésüket.
A naptár ezen a napon 1941. április 17. napját mutatja, csütörtöki napot. A jugoszláv haderő ekkor teszi le a fegyvert. A német csapatok már gyülekeztek a Szovjetunió megtámadására, majd június 22-én átlépik a Szovjet határt, hadüzenet nélkül.
A német katonák jelenléte Nagykátán, a csapatok készülését bizonyítja.
A kép Kucza Péter gyűjteményéből:
