A tűz, ha kordában tudjuk tartani, kitűnő szolgáltatásokat nyújt nekünk, embereknek. Ám de ha a korlátainkon áttör, igen nagy károkat tud tenni. Igen hamar rá kellett erre jönni az eleinknek, hiszen már i.e. 6000 évvel az egyiptomiak rendeleteket alkottak a kiszabadult tűz megfékezésére.
Hazánkra vonatkozólag leghamarabb Szent István királyunk ide vonatkozó rendeleteit ismerjük.
Szűkebb hazánkról, vagyis Nagykátáról tudósít az 1857. július 12-én megjelenő "Napkelet" folyóirat – valószínűsíthetően – olvasói levelek rovata:
„Nagykáta, június 23-án. Szerkesztő úr! – A napok legszebbike tűnt fel ma, s minden jóravaló földmívelő sietett a munkára midőn egyszerre megkondult a vészharang Szent-Mártonkáta községben, segélyre hívta a Nagy-Kátaiakat, kik a nem régiben volt tűzveszély alkalmával is megmentői valának. Alig juta a Nagy-Kátaiaknak tudomására, hogy szomszédjaiknál ismét tűz van, sebesen mint a gondolat vitték a vízipuskát – mi fájdalom Szent-Mártonkáta községében még nincs! – s siettek a lakosok közül számosan szomszéd honfitársaik vagyona megmentésére; - s valóban sikerült is dacára a vésszel fenyegető szélnek a megérkezésök alkalmával már-már leégett két házat kivéve, a többieket megmenteni. Méltányolandó a sz-mkátai lakosok szorgalma is, kik ma-nem úgy mint a múltkori tűzvész alkalmával – tevékenyek valának. Igen óhajtandó lenne már valahára, hogy minden községben – ennek nagyságához képest – lenne egy vagy két tűzoltó szer; s a községek előljárói nagyobb gondot fordítanának az alattok lévő egyének kéményei jó karbani fenntartására!...-P.G.”
A szakszerű és hatásosabb tűzoltóság – ez is még önkéntes alapon, nem főfoglalkozásban – 1908-ban alakult meg Gemperle Károly főjegyzőnk kezdeményezésére.
Hazánkra vonatkozólag leghamarabb Szent István királyunk ide vonatkozó rendeleteit ismerjük.
Szűkebb hazánkról, vagyis Nagykátáról tudósít az 1857. július 12-én megjelenő "Napkelet" folyóirat – valószínűsíthetően – olvasói levelek rovata:
„Nagykáta, június 23-án. Szerkesztő úr! – A napok legszebbike tűnt fel ma, s minden jóravaló földmívelő sietett a munkára midőn egyszerre megkondult a vészharang Szent-Mártonkáta községben, segélyre hívta a Nagy-Kátaiakat, kik a nem régiben volt tűzveszély alkalmával is megmentői valának. Alig juta a Nagy-Kátaiaknak tudomására, hogy szomszédjaiknál ismét tűz van, sebesen mint a gondolat vitték a vízipuskát – mi fájdalom Szent-Mártonkáta községében még nincs! – s siettek a lakosok közül számosan szomszéd honfitársaik vagyona megmentésére; - s valóban sikerült is dacára a vésszel fenyegető szélnek a megérkezésök alkalmával már-már leégett két házat kivéve, a többieket megmenteni. Méltányolandó a sz-mkátai lakosok szorgalma is, kik ma-nem úgy mint a múltkori tűzvész alkalmával – tevékenyek valának. Igen óhajtandó lenne már valahára, hogy minden községben – ennek nagyságához képest – lenne egy vagy két tűzoltó szer; s a községek előljárói nagyobb gondot fordítanának az alattok lévő egyének kéményei jó karbani fenntartására!...-P.G.”
A szakszerű és hatásosabb tűzoltóság – ez is még önkéntes alapon, nem főfoglalkozásban – 1908-ban alakult meg Gemperle Károly főjegyzőnk kezdeményezésére.
Valószínű, hogy ezen alkalomra jött össze az egyenruhába bújtatott csapat a régi községháza udvarán. ( Ez a falak díszítőelemeiből derül ki.)
A lóval vontatható karos fecskendő is ott van velük, rajta állnak többen és egy tűzoltó a bakon ül. Látni nem nagyon látható, a körbe ülő és álló legények miatt. De nagy a valószínűsége, hogy ez az eszköz, vagy ehhez hasonló van kiállítva a mai Tűzoltó bázis mellett.
Milyen szerencse az utókor számára, hogy a tablót írással látták el, így pontosan tudni a keletkezés idejét.
(Felhasznált irodalom: Kucza Péter: Nagykáta anno - Múltidéző történetek)