Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Cudar hideg a piactéren

MINDEN KEDVES LÁTOGATÓMNAK BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNOK!

 
   Ilyen képet nem szívesen nézegetnék most kint az udvaron. Nem halmoznám az "élvezeteket". Mínusz 7 fok van odakint, pár nappal ezelőtt megérkezett a tél. Édes jó anyám mindig azt mondta „Nem eszi meg a kutya a telet”. Most is megérkezett rendesen, igaz, hogy a normálishoz képest vagy 2 hónapot csúszott. Felfordult egy világ!

   Pár didergő ember, letaposott piszkosabb hó a talpak alatt, ami talán csikorgott-ropogott is rendesen és a hevenyészve kupacba rakott hó szolgáltatja a téli idillt. Hátrább rozzant sátorok. Jó lenne látni, vajon mit árulnak? Előttük egy-két piaci őgyelgő. A kép bal szélén két kézi járművet is láthatunk. Akkoriban ez mindennapos eszköz volt a vidéki életben. Remek szolgálatot tett ez a szerkezet, ha valami cuccot kellett a boltból hazavinni, vagy a piacra kivinni, esetleg haza vinni pár dinnyét. Ládákat, kosarakat és miegymást szállítani. A földekről a termést behozni, a trágyát kihordani a kertbe. Sőt, arra is alkalmatos eszköz volt, hogy a részeg urát az asszonyka hazaszállította a kocsmából. Magam láttam, vagy 60 évvel ezelőtt, nem mástól hallottam.

   A két szarvát nagyon kellett markolni, mert másképp nem segített a terhet vinni. Nem igen volt olyan porta, gazdag vagy szegény, hogy ilyen alkotmány ne parkolt volna valahol az udvaron. Egy kerékkel végezte a munkáját, amely lehetett vasból és fából, melyre szép ráfot húztak, hogy szét ne hulljon idő-nap előtt. Ha a gazda néha nem kente a kereket, akkor egész útját végig tudta nyikorogni.

   Hasznos egy eszköz volt, Isten áldja a kitalálóját!

   No, de ne felejtsem ide írni a nevét, egyszerűen tragacsnak nevezték erre mifelénk.

   A képen a hátteret a Bazársor adja, hiszen akkoriban még itt volt a piac. Remekül látni a sor közepén a megemelt tetőn lovagló "huszártornyot".  A tervező nem véletlenül tette azt oda. Igen emelte, sőt kiemelte a szép épületet és a tetőzetet, sőt megkoronázta azt.

   Pár évtizede felújították a Bazársort vele a tetőt is. A "huszártornyot" már nem építették vissza. Elvették az épület ékét!

   A kép 1935-ben készült, egy cudar hideg reggelen.