A mai napon 2 éve, hogy beindult ez a helytörténeti blog, olyan céllal, hogy felelevenítse, megidézze a régmúlt képes és nem képes emlékeit. Mentsük ami menthető jelszóval idézem ide a réges-régi megmerevedett pillanatokat. Megmerevedtek egy lemezen, de ennek ellenére sokat mesélnek az utókornak Nagykáta történetéről, lakosairól, épületeiről, köztereiről, ami ma már talán nem is létezik, vagy létezik, de egészen megváltozott.
Az elmúlt 2 év alatt, eddig a percig 13525 látogatást rögzített a számláló, amit nem tudom sok e vagy kevés, de én meg vagyok elégedve. Több visszajelzést is kapok, ami alapján látom, hogy érdemes ezt a munkát folytatnom.
A látogatók többsége szép hazánkban kattint rá a blogra. De látogatók vannak Németországból, Oroszországból, Angliából, Egyesült Államokból, Ukrajnából, Franciaországból, Dél-Koreából, Vietnamból, Lengyelországból, Romániából, Kuvaitból, Fülöp-szigetekről.
Valószínű, hogy ők szétszóródott Nagykátaiak, vagy azok leszármazottai, de az is lehet, hogy a környékbeli településről is vannak, kiknek a nagy messzeség miatt már mi is földijei vagyunk és érdeklődéssel olvas szűkebb szülőhazájáról.
Az idén is lesz közlendő anyag, némelyik kicsit különlegesség is lesz a helytörténet számára. Várok közlésre is képeket, hátha van még a fiók rejtekén.