Kicsi a műhely, bőrszag lebeg, kopácsolás hallatszik.
A háromlábú suszterszéken ülve szorgoskodnak a suszterek. Újakat is gyártanak, de javítanak, talpalnak, sarkallnak,varrnak és mindent amit kell.
(A schuster név németektől jött hozzánk, a magyar név a cipész.)
Ha valakinek cipőre volt szüksége, a cipésztől vásárolt, mert annak legtöbbször boltja is volt.
A képünkön nyár lehet, mert szinte csak a kötényeket vették fel, ám kellett az, mert védte az embert. A jobb oldalon a második cipész – Szekeres István – hajhálót tett a fejére, hogy jól álljon a haja.
Lábbeliket készítették, javították még a csizmadia és a vargák.
A fénykép 1930-as években keletkezett.
Nagykátán ezen időben 18 lábbeli készítő volt.
