A „Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára az 1931-32. évre” című földrajzi monográfia azt írja Nagykátáról, hogy 12000 lélek lakja, ebből római katolikus 11000 és a református 470 lélek, az 1920-ban elvégzett népszámlálás adatai alapján.
A kis létszámú református híveknek - adataink szerint - még az 1900-as évek elején nem volt saját tulajdonú imaházuk sem. Valahol csak tartottak Istentiszteletet, mert bizonyítható, hogy a szentmártonkátai tiszteletes ezen ügyben átjárt Nagykátára.
Változás állt be 1915. február 28-án, mert ekkor alakult meg a nagykátai fiók-egyházközösség és egy nagylelkű támogató segítségével a rendszeres Istentisztelet helye is megoldódott.
Budapestről költözött Nagykátára az 1910-es évek közepén, Dr. Karácsonyi Jenőné és a mai Tüdőgondozó épületét vette meg. ( Férje Dr. Karácsonyi Jenő, 1914. október 25-én halt meg, a Magyar Jelzálog Hitelbank főügyésze volt.) Az idős hölgy a kúriájában helyt adott a református híveknek, nem csak az Istentiszteletek részére, hanem a református hitoktatást is itt tartották. Ez a kép egy hittani záróvizsgán készült. A vizsgák után a hölgy rendszeresen megvendégelte a gyerekeket a kúria parkjában.
Az 1923-ban készült kép fölső részének közepén ül a nagylelkű idős hölgy, aki nem kis áldozatot hozott református hitéért.
Az épület külső jegyeiről a mai tüdőgondozó épülete egyértelműen felismerhető.
Felhasznált irodalom: Kucza Péter: Nagykáta anno című műve.
A képet Dr. Máté Katalin őrizte meg.
