Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Cigány tó télen

  A régi szép idők! Amikor a tél tél volt, a tavasz tavasz, a nyár meg nyár. Az őszről már nem is beszélve.
  A képen látni, hogy esett hó rendesen, a jégről is el kellet takarítani ahhoz, hogy alkalmatos legyen egy kis csúszkálásra. A jobb oldali fiún korcsolya van, olyan jó karmos fajta, amelyik bizony le tudta rántani a cipő talpát. Az akkori korcsolyák nem voltak a cipő talpára csavarva, hanem egy Z alakú kulccsal tekerve a szerkezetet, a cipő talpának és a sarkának szélére erősítették fel a korcsolyát, kicsi karmok segítségével. Természetesen csak bőrtalpú cipőre lehetett a "korit" felerősíteni. E technikai megoldásnak sok fiúcska itta meg a levét, egy két atyai nyakleves kíséretében, melyet a tönkretett, levált talpú-sarkú cipőért osztott ki a felháborodott atya, amikor hazatért a csemete.
   Ettől a mellékzöngétől függetlenül, akiknek nem volt ilyen csilli-villi "korija" igen csak irigykedtek arra akinek volt. Ha ilyen korcsolyára még kilátás sem volt - mindegy lett volna, hogy kunkori orrú, vagy netán az új divatú egyenes recés orrú - akkor maradt a házi megoldás. Keríteni kellett egy lehetőleg kemény fát ezt ék alakúra faragni, két helyen átfúrni a felkötés miatt, a szélesebb részre rálépve valami zsineggel a lábra erődíteni és már ment is korizás.
   Akinek még ilyen sem jutott arra sem dőlt a világ és nem verte hisztizve magát a földhöz, hanem beállt az "iringálók" népes csapatába. Ez a csúszkálás volt, erre felénk ilyen neve is volt e téli tevékenységnek. Senkinél nem volt okos telefon, így semmi nem akadályozta, hogy teljes szívvel lélekkel ezt a sportot űzze, akár egész délelőtt, vagy iskolában az óraközi szünetekben.
   Az iringa egy 30-50 cm széles és tetszés szerinti hosszúságú jeges sáv volt, amit "kikezdtünk" bárhol, ahol hó volt. A kész iringának csak neki kellett futni és megfelelő egyensúly fenntartása mellett, métereket csúsztunk a jeges sávon. A készítés fortélyairól már nem írok mert már így is hosszúra nyúlt a szöveg.
   Még azt azért ide írom, hogy volt egy év amikor írtam a Jézuskának, egy korcsolyát kértem Karácsonyra. Reggel amikor felébredtem sehol nem találtam a szép karácsonyfa alatt. Átnéztem az ágyak alját, hátha leejtette, benéztem a fiókokba, hátha próbára tett és elrejtette, de hiába matattam át a szobát a kori csak nem akart előkerülni.
   A képen a Görgey és a Bem József utca találkozását látjuk a háttérben. Megfigyelhetők még a régi parasztházak melyek szinte körbeölelték ezt a Cigány vizet, mert kőrben ilyenek voltak. A kép az 50-es évek elején készült.