Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Hősök Napja

   Még javában dúlt a Nagy Háború - akkor még nem számozták - amikor 1917. VIII. törvényében kimondták: "nemzetünk hősi halottainak kegyelet teljes tiszteletét megfelelő módon kifejezésre kell juttatni".
   Gombamód szaporodtak az emlékművek hazánk területén, a nagykátait 1934-ben avatták, ezen eseményt József főherceg is megtisztelte jelenlétével. (Lásd az előző, témához kapcsolódó jegyzetet.)
   A miénk egy különleges emlékmű, ami egy másik kép-jegyzet témája.
   A Hősök Napját május utolsó vasárnapjára jelölték, így 1917 óta egészen a II. világháború utáni évekig ezen a napon voltak a megemlékezések. A kommunisták uralomra jutása után ezt a napot egyszerűen kisöpörték a naptárból. A hatalom igyekezett a világégés magyar katonáinak hősi helytállását elfelejtetni, áldozatát semmivé tenni.
   A képeken Paxi, nyugalmazott ezredes tiszteletadását, koszorúzását látjuk, a Frontharcos Szövetség közreműködésével. Érdekesség a Frontharcosok ( Tűzharcosoknak is hívták őket.) sisakja, mely úgy néz ki mintha fémből lenne, de valójában nemezből készült. Volt eleinte kalap formájú is, de a képen látható háborús sisak alakra készített volt a népszerűbb. Az emlékmű bal oldalán és ugyanúgy a jobb oldalán díszőrség volt, mely egy frontharcosból és egy leventéből állott. A bal oldali őrség jobban látszik, sajnos a kép keveset mutat.
   A képek az 1930-as évek végén, vagy a 1940-es évek elején készülhettek.