Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

A piactér

   Talán első látásra rá sem lehet ismerni a helyre, ahol ez a kép készült. A házak képe, mely elvezet a tetthelyre. De ez is csak a régebben születettekre vonatkozik, mert ma már ez a látvány nem létezik, hiszen egy új üzletsor eltakarja ezt a régi házsort. Így a mostanában épült szép házak egy szűk utcában találták magukat, kilátással az üzletek hátsó oldalára.
   Ez a nagy, széles, Kossuth Lajos utca, vagy ahogyan eleink nevezték Gazdag utca. Ez a név valószínű, hogy nem volt papírra vésve, mint hivatalos elnevezés. Inkább olyan népi névadásnak minősült, bizonyára az itt épült módosabb házak és lakóik miatt.
   A képen látszó szürke sáv a 31 számú országút, mely átfutva településükön, tovatűnik Jászberény és a belőle leágazó 311 számú Cegléd irányában. Ma már a gépkocsi forgalom miatt nem sétálgathatnánk úgy rajta mint ahogyan a kép készültekor ezt megtették.
   Bal szélén a képnek a Káló János kereskedő és családja házát látjuk. János bácsi dohányboltja ekkor már a saját házban volt, a bazár sorról az államosítás miatt ki kellett költöznie. A másik három ház már nincs meg, a jobb szélsőben kocsma és bolt is volt az elmúlt időben.
   A piac egykoron a Bazársor előtt volt, onnan költöztették át.
   A piac ekkor még valódi piac volt, csak a termelők hozták ide az áruikat, kereskedőnek itt nem igen volt helye. A kertekből, tanyákról behozták a felesleget, akinek nem volt, az itt megvehette. A kis állatokat éppúgy mint a terményeket. A tejes-tejtermékes  piac a tér fölső részén volt - a Tanácsháza felőli részen.
   Egy ideig jellegzetes alakja volt a piacnak, a jászberényi vasporos néni. A sparhelt ( tűzhely) kitűnő ápoló-tisztító szerét ajánlgatta jellegzetes hangján, hozzá bolhaport is nála vásárolhattak azok kik úgy ítélték meg, hogy az is szükséges. A köszörűs is, itt köszörülte-fente élesre a disznóölőt vagy a tésztavágót, kinek mit kellett.
   Egy piaci napon a tejtermék résszel szemben megjelent egy sátor, tele műanyag dolgokkal. Onnantól egyre többen jöttek a kereskedők is és már vásárrá alakult az egykori termelői piac.
   Mára piac fogalma egészen átalakult, többségében már a kereskedőké a placc, az új helyre költözött piactéren.
   A kép az 1950-es évek elején készült.