Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Keglevichek nyomában XXV - Millennium ünnepében

1896-ban millenniumi ünnepségek kezdődtek Budapesten és szerteszét a falvakban, városokban. Óriási volt az ünnep, hiszen ezer évvel ezelőtt alakult meg Magyarország. Az ünnepi sorozat május 2-án indult és október 31-én csendesedett le.

Azon időkben szépen gyarapodott hazánk és szépült Budapestünk.

1896. április 21-én a képviselőházban, törvényt alkottak.

A törvényről és az ünnepi sorozat napjairól ITT lehet bővebben olvasni. 

Az ünnepségsorozat megnyitója május 2-án, szombaton volt. 

Itt volt a királyi család nagy létszámmal, de én csak  I. Ferenc József királyunkat és Erzsébet királynénkat említem.

A millenniumi ünnepre Nagykátáról is mentek, a Keglevich családból.

A fiúk a lovasbandériumban voltak, szép lovakon, nemzeti ruhákban. Balról jobbra: gr.Keglevich György (19 éves), gr.Keglevich István (16 éves) és gr.Keglevich Miklós (20 éves)

A jobb szélen ott van gr.Keglevich Gábor (49 éves) mint főrendi. A Főrendiház bandériumában lovagolt díszmagyarban.

Huszár ruhában van Bíber János a Keglevich család Egres-Kátai huszárja. 

A kép 1896-ban készült. A fényképet gr.Keglevich Miklós adományozta.

Az eltűnt ház

Ez a sarokház eltűnt, úgy mint a fagylalt a tölcsérről..

A kép 1910 környékén jelent meg, úgy mint képeslap. A fotográfus szépen beszínezte, akkor még nem volt színes film.

Abban a házban kereskedés folyt, látszik a felirat:                                                      

FARAGÓ LAJOS UTÓDA.  BOR VAS ÉS FŰSZERKERESKEDÉSE

Mint említettem az az épület eltűnt, a múlt évszázad közepe tájékán. Hogy az utódok is tudják, a mai térképen belerajzoltam a házat.

A kereskedés is valamikor megszűnt és utána a Szilágyi István fodrász üzletet nyitott, abban a házban. Erről, ebben a bejegyzésemben olvashatnak.

Bizonyára az utcán járók hamar felfedezték, hogy a fotográfus felállította az állványát és rátette a láda féle gépét. Még fekete leplet is rátette, ami alá bújik majd. Hamarosan össze is sereglett 10 arra járó ember. Egy közülük úgy elfáradhatott, hogy le is hevert. Legtöbbnek kalap volt a fején és páron sapka. Mert akin nem volt kalap és sapka az nem volt férfiember. Az asszonyka fejkendőt viselt.

Az igazi tél...

Két régi, téli képet mutatok be. Az akkori községünket meglepte a hideg, s bizonyára már rég óta itt heverészett. A fák tele vannak zúzmarával, milyen szépre feldíszítette a tél. Mikor éji fény érte őket, csillogtak-villogtak az ágak. 

Nagyon szerettük amikor éjféli misére mentünk és a talpunk alatt ropogott-csikorgott az úton a hó. Még a nadrág szárán is igyekezett egyre feljebb, egyre feljebb mászott felfelé, a cudar hideg.

A régi téli napok jók voltak, de rosszak is. 

Az I. világháború emlékművén is megmaradt néhol a rátelepedett hó.


A Mária a kisdeddel is didereghetett az ilyen téli időben.

Egy magyar ember Nagykátán

Szentesen 1809. október 20-án, pénteki napon megszületett Horváth Mihály, egy tizenhét gyermekes családban.

Szegeden kezdte a tanulmányait 10 évesen, majd 1825-ben a váci papnevelő intézetben tanult. Folytatta a tanulmányait és bölcsész doktorrá avatták és 1831-ben pappá szentelték.


Több helyen szolgált míg egyszer csak megjelent Nagykátán. Pontosan nem tudni, de talán 1837-ben jött és káplánként tette a dolgát.

Nagykátán kezdte írni remek irodalmait. Az első ilyen volt a nyomtatásban megjelent "Koszorú", Keglevich Géza tiszteletére írt halotti ének, 1837-ben.

Később megjelent az "Örömdal", amit buzini gróf Keglevich Gábor és nejének írt, 1938-ban.

Úgy tudni, hogy másfél évet volt Nagykátán ez alatt még a grófi csemetét, Bélát is tanította.

A szabadidejében nagy buzgalommal a magyar történelmet kutatgatta. Szinte ömlöttek a tanulmányai, és 1841-ben a Tudományos Akadémia rendes tagjává választották. A sikeres papi pálya miatt feljebb emelkedett, 1848-ban Csanádi püspök lett belőle, majd 1849. május 2-án a vallás és közoktatásügyi miniszter székében foglalt helyet. 1849. április 5-én Kossuth Lajos kíséretében újból Nagykátán jelent meg.

A szabadságunk leverése után hazánkban bujdosnia kellett. Segítséggel elhagyta hazáját, Lipcsébe és onnan Belgiumba menekült. Muszáj volt, mert a haditörvényszék előtt halálra ítélték, és ezt jelképen meg is tették. Mert nagy magyar hazafi volt, az egyház is kitagadta. 18 évet száműzetésben töltött több nyugati városban, ott is a magyar történelmet kutatta a levéltárakban.

1867-ben Erzsébet királynénk segítségével visszajöhetett Magyarországba, köztisztelettel fogadták. Erzsébet királynénkhoz, audienciára lett meghívva. Mikor Horváth Mihály püspök meglátta az asztalon a betiltott könyvét, a: "Függetlenségi harc"-ot, nagyon megdöbbent, hiszen ezzel is nagy baj volt. Erzsébet királyné a püspökkel, hosszan tárgyalta a könyvben leírtakat. Ezek után többször megjelent a királyi palotában és a magyar történelmet tanította, magyarul, úgy a királynét, mint a gyermekeit, Gizellát a főhercegnőt és a trónörököst, Rudolfot. (Azt tudni kell, hogy Erzsébet királynénk remekül beszélt magyarul, és a gyermekei is. A körülötte lévő hölgyek is mindig magyarok voltak.)

A képeken: Erzsébet királyné (mellette) Gizella a főhercegnő, (hátul) Ferenczy Ida, (közepén) Rudolf trónörökös, Horváth Mihály és Andrássy Gyula gróf.

Később feltehetően Erzsébet királyné közbenjárására apáttá nevezték ki Horváth Mihályt, aki mindig is kiemelkedő volt a magyar történetírásában, tovább is a múltat kutatta. 

1878-tól a Fiumei Úti Sírkertben nyugszik, a bal oldali falsírboltok (B-286) alatt található. 

A kép a kozterkep.hu oldalról származik

Az adatok forrása: Káli-Rozmis Barbara - Erzsébet királyné és a magyarok

                                 Kucza Péter: NAGYKÁTA ANNO múltidő történetek 


Kossuth Lajos tér

Ezt a képeslapot egy kicsivel később készítették, mint amit korábban bemutattam ITT. Az előző képeslapon így írták a községünk nevét: Nagy-Káta. Ezen a lapon, már így írták: Nagykáta. 

A Kossuth teret, a II. világháború után átnevezték Szabadság térre.

De a sár, még mindig sár. Pár fa is búslakodik, teljesen kopaszan. Ha a jobb oldal felé nézünk, akkor az erkélyes községháza homlokzata látszik, a következő ház eleje pedig a kántor háza volt.

Távolabb, de középen a parókia látszik és a tető gerince fölött  – kicsit balra – halványan látható a Tornyos-iskola tornya.

A katolikus templomunk pompázik az új ruhájában.

A nagyon fontos artézi kút is ott van balra, a templom irányában. A legjobb volt, amikor négy csövön omlott a jó víz. Idők múltával átalakították, már csak 2 csövön jött a víz. Manapság se híre se hamva nincs meg.

Az artézi víz neve kicsit furcsa. Miért artézi? Franciaországban fúrták az első kutat, Artois-i grófságban – szinte hihetetlen – 1126-ban. Innen van a neve. Artézi víz csak az lehet, amelynek mélyre fúrt csövén, a lenti rétegek kinyomják a folyton folyó vizet.


Ipartestület és az utód

Településünkön az 1800-as években dolgozott a "NAGYKÁTAI VEGYES CÉH". A céh az iparosokat fogta össze.

Ez a név 1889. január 1-én átalakult, így lett "IPARTESTÜLET" a neve. Hogy addig hol működött a központjuk azt nem tudni. 1893-ban házat vettek, ami idővel szűk lett. Egy másik házzal kibővítették, így lett a szép nagy épület, az IPARTESTÜLET.

Az 1950-es években az Ipartestület ott megszűnt, Művelődési ház lett belőle

1953-54-ben ötödik osztályos voltam és egy Magyar irodalmi órán, Tóth Endre tanár úr elvitt  a kultúrház építkezéséhez. Akkor szinte teljesen átépítették a házat. Azt nagyon megjegyeztem, hogy a falak pucolatlanok, ablakok, ajtók sem voltak és a színházteremnek a plafon boltíve nagyon magas volt. A színházteremben pedig lehetett bukdácsolni sittek halmazán.

A tanár úr kiadta, hogy az építkezésről fogalmazást írjunk.

A füzetem már eltűnt, így nem tudom ide tenni a fogalmazásomat.

Az Ipartesület épülete anno.


2024-ben pedig művelődési központként, így látható.


Téli zimankó

Ez a képes lap 1907-ben jelent meg, így mesélhet a régi Nagykátáról.

Úgy néz ki, hogy csípős a délelőtt. Ólmos, nem szerethető sötét szürke felhő itt pihen, a községünk felett és a ritka köd is itt kóborol a település közepében. A sár, a sár vastagon hasal az utakon tapad az mindenhová, a csizmára a lópatára, a kocsikerékre. Ha van egy kis fagy, ropog  rendesen a talpunk alatt. 

Távolabb, embercsoport is látható. Talán piacoznak? Ha tovább nézünk, ott láthatjuk a kastélyt és távolabb balra, a Királyi Járásbíróság épületét.

A bazársor nem volt még felépítve, ha ott lenne, nem látnánk a kastély épületét. A Bazársort 1910-ben építették.

Bal szélen az épített-átalakított katolikus templom emelkedik ki a térből. A munkálatokat 1903-ban fejezték be.

A Mária dombon, – ahol kúszik fel a hó csíkja – ott van a Fogadalmi Mária szobor. A pestisjárvány megszűnte után, hálából 1779-ben emelték ezt a szép szobrot.

Az országúton ballag egy kétlovas kocsi, rakománnyal. A lovak kicsit eltakarják az artézi kutat. Mindig vannak ott kannákkal, jó vízért jönnek. Községünkben – emlékezetem szerint – három artézi kútunk volt, plusz még a Bundiék malmánál. 

A bal oldalon szép nagy ház látható, az a Gemperle Károly főjegyző háza volt. Lebontották, rendőrséget építettek oda. A fehér homlokzatú ház is ott volt, de azt is lebontották. A harmadik,a Pilisy ház még áll.

A képeslap Kucza Péter gyűjteményéből származik. 


Piaci forgalom...

Valamikor a II. világháború előtt készítették ezt a piaci fotográfiát. A piactér akkoriban a Bazársor előtt terült el. 

Talán tavaszi napsugár melegíti az eladót és a vásárlót is. A fákon kapaszkodnak már a levelek, meleg ruha senkin sincs, öröm ilyenkor a piacon ténferegni. De lehetett már a nyár elején is, pontos dátumom sajnos nincs.

A régi napi viseletet is meg lehet nézni. Asszonyokon kendőt viselnek és a kötény is fontos, persze az frissen mosott és vasalt. Úgy csinosak.

A férfiak legtöbbje öltönyt visel, és kalap a fejükön. Sapkák is előfordulnak. Akkoriban ha nincs a férfiakon fejvédő, bizony nem nézik fiuknak-férfiaknak.

A háttérben a bazársor és látni a KÖNYV PAPÍR és ÍRÓSZER boltot, amelynek a tulajdonosa: Kálló János volt.


Lányok az iskolában…

A lányok II. osztályának fényképe, talán úgy a tanév vége felé készülhetett. Az év rá van írva,1953. Ha utána számolunk akkor 1944 - 45-ben születtek a lánykák. Most úgy 79-80 évesek lehetnek.

Sok mosoly az arcokról áramlik felénk. Öröm rájuk tekinteni.

A névsor megvan a kép hátulján, kettő név nélkül. A tanító néni: Puskás Ottóné (Teti néni.)

A névsor: 

Molnár Teréz, Kuncs Mária, Ézsiás Ilona, Tóth Ágnes, Bőti Mária, Krausz Veronika, Parócza Erzsébet, Bagi Katinka, Házkötő Magdolna, Jasó Mária, Vágány Margit, Lázár Boró, Molnár Juló, Kocsi Teréz, Horváth Margit, Fábián Erzsébet, Kiss Erzsébet, ?  , Fejős Margit,  ? , Borsik Anna, Szabó Vera, Tóth Mária, Pikó Gabriella, Czakó Gabriella, Pallaga Anna, Nagy Klára, Farsang Teréz, Fegyverneki Margit, Kósa Ilona.

A kép az Epresi iskola udvarában készült.


A két rendkívüli ember

Dezseőffy Emilt (1850-1922) választották főszolgabírónak, a kecskeméti felső járásba, amibe beletartozott nagykátai járás is. A szolgálata 1875. november 7-én kezdődött. Olyan népszerű volt, hogy negyven év után (1915) vonult csak vissza a szolgálatról. Önszántából, nem leváltás miatt.

Községünkben nagy volt a népszerűsége, mindenki kalapot emelt neki. A legenda azt írja, hogy éjjel-nappal tárva-nyitva volt az ajtaja. Soha senkit el nem küldött, mindent elintézett, az igazság útján. Jó szív is dobogott a mellében, a szegény sorsúakat támogatta. Többek között alapítványt is hozott létre, hogy a iskolás gyerekeknek ruhájuk-cipőjük ennivalójuk legyen. Igyekezett, hogy iskolák épüljenek a községünkben és a járásban is. És még nagyon sok mindenben benne volt a neve, a kedves feleségével is Dezseőffy Emilné Pilisy Máriával (1855-1913) remek párok lettek. Együtt mentek az igazság és a jószívűséggel az életúton.

A Dezseőffy-kúriát – a család lakóhelyét – korábban képpel mutattam be ITT.

A Dezseőffy házaspár

Dezseőffy Emilné, Margit, Katicza és Ilonka lányuk