Kossuth Lajos tér

Ezt a képeslapot egy kicsivel később készítették, mint amit korábban bemutattam ITT. Az előző képeslapon így írták a községünk nevét: Nagy-Káta. Ezen a lapon, már így írták: Nagykáta. 

A Kossuth teret, a II. világháború után átnevezték Szabadság térre.

De a sár, még mindig sár. Pár fa is búslakodik, teljesen kopaszan. Ha a jobb oldal felé nézünk, akkor az erkélyes községháza homlokzata látszik, a következő ház eleje pedig a kántor háza volt.

Távolabb, de középen a parókia látszik és a tető gerince fölött  – kicsit balra – halványan látható a Tornyos-iskola tornya.

A katolikus templomunk pompázik az új ruhájában.

A nagyon fontos artézi kút is ott van balra, a templom irányában. A legjobb volt, amikor négy csövön omlott a jó víz. Idők múltával átalakították, már csak 2 csövön jött a víz. Manapság se híre se hamva nincs meg.

Az artézi víz neve kicsit furcsa. Miért artézi? Franciaországban fúrták az első kutat, Artois-i grófságban – szinte hihetetlen – 1126-ban. Innen van a neve. Artézi víz csak az lehet, amelynek mélyre fúrt csövén, a lenti rétegek kinyomják a folyton folyó vizet.

Ipartestület és az utód

Településünkön az 1800-as években dolgozott a "NAGYKÁTAI VEGYES CÉH". A céh az iparosokat fogta össze.

Ez a név 1889. január 1-én átalakult, így lett "IPARTESTÜLET" a neve. Hogy addig hol működött a központjuk azt nem tudni. 1893-ban házat vettek, ami idővel szűk lett. Egy másik házzal kibővítették, így lett a szép nagy épület, az IPARTESTÜLET.

Az 1950-es években az Ipartestület ott megszűnt, Művelődési ház lett belőle

1953-54-ben ötödik osztályos voltam és egy Magyar irodalmi órán, Tóth Endre tanár úr elvitt  a kultúrház építkezéséhez. Akkor szinte teljesen átépítették a házat. Azt nagyon megjegyeztem, hogy a falak pucolatlanok, ablakok, ajtók sem voltak és a színházteremnek a plafon boltíve nagyon magas volt. A színházteremben pedig lehetett bukdácsolni sittek halmazán.

A tanár úr kiadta, hogy az építkezésről fogalmazást írjunk.

A füzetem már eltűnt, így nem tudom ide tenni a fogalmazásomat.

Az Ipartesület épülete anno.

2024-ben pedig művelődési központként, így látható.

Téli zimankó

Ez a képes lap 1907-ben jelent meg, így mesélhet a régi Nagykátáról.

Úgy néz ki, hogy csípős a délelőtt. Ólmos, nem szerethető sötét szürke felhő itt pihen, a községünk felett és a ritka köd is itt kóborol a település közepében. A sár, a sár vastagon hasal az utakon tapad az mindenhová, a csizmára a lópatára, a kocsikerékre. Ha van egy kis fagy, ropog  rendesen a talpunk alatt. 

Távolabb, embercsoport is látható. Talán piacoznak? Ha tovább nézünk, ott láthatjuk a kastélyt és távolabb balra, a Királyi Járásbíróság épületét.

A bazársor nem volt még felépítve, ha ott lenne, nem látnánk a kastély épületét. A Bazársort 1910-ben építették.

Bal szélen az épített-átalakított katolikus templom emelkedik ki a térből. A munkálatokat 1903-ban fejezték be.

A Mária dombon, – ahol kúszik fel a hó csíkja – ott van a Fogadalmi Mária szobor. A pestisjárvány megszűnte után, hálából 1779-ben emelték ezt a szép szobrot.

Az országúton ballag egy kétlovas kocsi, rakománnyal. A lovak kicsit eltakarják az artézi kutat. Mindig vannak ott kannákkal, jó vízért jönnek. Községünkben – emlékezetem szerint – három artézi kútunk volt, plusz még a Bundiék malmánál. 

A bal oldalon szép nagy ház látható, az a Gemperle Károly főjegyző háza volt. Lebontották, rendőrséget építettek oda. A fehér homlokzatú ház is ott volt, de azt is lebontották. A harmadik,a Pilisy ház még áll.

A képeslap Kucza Péter gyűjteményéből származik. 

Piaci forgalom...

Valamikor a II. világháború előtt készítették ezt a piaci fotográfiát. A piactér akkoriban a Bazársor előtt terült el. 

Talán tavaszi napsugár melegíti az eladót és a vásárlót is. A fákon kapaszkodnak már a levelek, meleg ruha senkin sincs, öröm ilyenkor a piacon ténferegni. De lehetett már a nyár elején is, pontos dátumom sajnos nincs.

A régi napi viseletet is meg lehet nézni. Asszonyokon kendőt viselnek és a kötény is fontos, persze az frissen mosott és vasalt. Úgy csinosak.

A férfiak legtöbbje öltönyt visel, és kalap a fejükön. Sapkák is előfordulnak. Akkoriban ha nincs a férfiakon fejvédő, bizony nem nézik fiuknak-férfiaknak.

A háttérben a bazársor és látni a KÖNYV PAPÍR és ÍRÓSZER boltot, amelynek a tulajdonosa: Kálló János volt.

Lányok az iskolában…

A lányok II. osztályának fényképe, talán úgy a tanév vége felé készülhetett. Az év rá van írva,1953. Ha utána számolunk akkor 1944 - 45-ben születtek a lánykák. Most úgy 79-80 évesek lehetnek.

Sok mosoly az arcokról áramlik felénk. Öröm rájuk tekinteni.

A névsor megvan a kép hátulján, kettő név nélkül. A tanító néni: Puskás Ottóné (Teti néni.)

A névsor: 

Molnár Teréz, Kuncs Mária, Ézsiás Ilona, Tóth Ágnes, Bőti Mária, Krausz Veronika, Parócza Erzsébet, Bagi Katinka, Házkötő Magdolna, Jasó Mária, Vágány Margit, Lázár Boró, Molnár Juló, Kocsi Teréz, Horváth Margit, Fábián Erzsébet, Kiss Erzsébet, ?  , Fejős Margit,  ? , Borsik Anna, Szabó Vera, Tóth Mária, Pikó Gabriella, Czakó Gabriella, Pallaga Anna, Nagy Klára, Farsang Teréz, Fegyverneki Margit, Kósa Ilona.

A kép az Epresi iskola udvarában készült.

A két rendkívüli ember

Dezseőffy Emilt (1850-1922) választották főszolgabírónak, a kecskeméti felső járásba, amibe beletartozott nagykátai járás is. A szolgálata 1875. november 7-én kezdődött. Olyan népszerű volt, hogy negyven év után (1915) vonult csak vissza a szolgálatról. Önszántából, nem leváltás miatt.

Községünkben nagy volt a népszerűsége, mindenki kalapot emelt neki. A legenda azt írja, hogy éjjel-nappal tárva-nyitva volt az ajtaja. Soha senkit el nem küldött, mindent elintézett, az igazság útján. Jó szív is dobogott a mellében, a szegény sorsúakat támogatta. Többek között alapítványt is hozott létre, hogy a iskolás gyerekeknek ruhájuk-cipőjük ennivalójuk legyen. Igyekezett, hogy iskolák épüljenek a községünkben és a járásban is. És még nagyon sok mindenben benne volt a neve, a kedves feleségével is Dezseőffy Emilné Pilisy Máriával (1855-1913) remek párok lettek. Együtt mentek az igazság és a jószívűséggel az életúton.

A Dezseőffy-kúriát – a család lakóhelyét – korábban képpel mutattam be ITT.

A Dezseőffy házaspár

Dezseőffy Emilné, Margit, Katicza és Ilonka lányuk

Keglevichek nyomában XXIV - A kápolna

Több évszázaddal ezelőtt a nagykátai temető a templom jobb oldalán alakult ki, ahol most park van.

Általában ez volt a szokás máshol is, a templom mellett volt a temető. 

Nagykátát meglepte a pestisjárvány 1736-1740 években. Ezen okból sok volt a temetés, bővíteni nem tudták, kicsi lett a temető. Másik területet kellett keresni. Úgy néz ki, hogy ezen években vagy után, új temetőt jelöltek ki, a falun kívül, ahol a mostani temető van. ( Mára már azt is átölelte a város.)

Az új temető keletkezéséről pontos dátumok nincsenek. De van egy évszám, ami nagyon jó ezen okból.

1760. június 30-án gróf Keglevich Gábor saját kezével írta meg a kérvényét, gróf Eszterházy Károly váci püspökhöz, hogy engedélyezze a sírkápolna építését a nagykátai új temetőbe. A tervrajz is megvolt már, Fischer von Erlach  bécsi építész készítette. 

Az engedélyt megkapta a kérő, így pár év alatt felépült a kápolna, mely a hazánkban egyedi a barokk jellegű épület, a különleges ellipszis alakú kupola szerkezete miatt. 

A kápolnában nyugszanak a Keglevich család tagjai .

A kápolnáról először egy szép régi képet tudok megmutatni:

Téli hangulat:

Még egy másik kép:

Pár évvel ezelőtt:

Tatarozást most fejezték be, 2024 :

Egy elegáns vendéglő

Bizonyára talán még lesznek olyanok, akik még emlékeznek a Park vendéglőre.

A Földmíves Szövetkezet, vagy az ÁFÉSZ megvásárolta a romos zsidó templomot. Szépen átépítették, az alsó részében étterem, az emeleten irodák lettek.

Úgy tudom, hogy a "Park vendéglő" 1963-ban tárta ki az ajtaját. Amennyire lehetett, remek szórakozóhely – különösen hétvégén – lett belőle. Zene is zengett, táncolni is lehetett. Hamarosan "Oszlopos"-nak nevezték a vendégek. (Sok oszlop volt a teremben, amiknek tartani kellett a plafont.)

Bemutatok egy fényképet, ami a kezdet kezdetén készült. Elegáns vendégek vannak rajta már a nyitáskor. Elárulom, hogy tulajdonképpen nem vendégek, hanem az ÁFÉSZ vezetői és az irodista hölgyek.

Ők vágták el a szalagot: Gáti Károly elnök, Major Gyula kereskedelmi vezető, Babucs József számviteli vezető, Ágnelli János vendéglátó vezető, Epresi Ernő kirakatrendező, Bene Károlyné könyvelő, Halápi Mária titkárnő.

A pultnál: Balis Olivér üzletvezető, Fejős Matild a felesége, és Varga Béláné felszolgáló.

A terem másik részének vendégei: Kőszegi Márton, Gulyás Imréné, Bazsó Izabella, Ágnelli János és Virág Zsuzsa. Zenészek is vannak a háttérben.

A kedves hölgy akitől kaptam a képeket és felsorolta a neveket is: Szabóné Krámli Zsuzsanna

Dezseöffy-kúria

Egy szép régi képeslap. A fotográfus szépen kifestette, így lett színes. 

Dezseöffy Emil főszolgabíró és családja lakott ott.

Ma már az épület jócskán megváltozott. Lefaragtak a házból vagy öt métert és az épület végében ott a Vodafon ügyfélfogadása. Az épület további része az Önkormányzaté.

A képeslap felirata hibás, hiszen az épület akkor az Erzsébet királyné utcán volt.

( Később a Rákosi Mátyás utca és most Dózsa György utca.) 

A Dezseöffy utca beletorkolott az Erzsébet királyné utcába.

A képeslap Kucza Péter gyűjteményéből való.

Keglevichek nyomában XXIII - Ünnepi pillanatok

Előkerült egy érdekes fénykép.

A kép bal oldalán, az egreskátai kastély oszlopai sorakoznak és ott van Keglevich Gabriella grófnő is. Szemben,a grófnővel áll egy küldöttség, hat fővel. Négy szép lányka magyar ruhában és két fiú van ünneplőben közöttük. A lányok faágat fognak, azon szalag is van. Jó lett volna elolvasni a szöveget, de nem lehetett. A küldöttség háta mögött, ünnepi ruhában láthatók férfiak. Érdeklődőket is látni még apraját nagyját.

Sajnos nem tudtam meg milyen ügyben történt ez az eset.

A képet Dobos Károlyné kölcsönözte.