Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Kislányok a régi időkből...

A régi világból 43 kislány néz ránk, a tanítónő vezetésével. Nem mosolyognak, csak egy-két arcon látni, hogy a boldogság sugárzik felénk. A tanítónő kis bájos arcát örömmel nézhetjük. Kedves.

A fényképet önök is nézhetik. Az igen régi időben a fotográfus kattintotta el a kép masináját, így maradt meg az a pillanat, 1924. év tavaszán. Az a pillanat mostanra már 102 éves lehet. A kicsiny lányok felnőttek, kedves párokat találtak, gyermekeik lettek, nagymamák is lettek, később így-úgy eltüntek a föld színéről.

Vajon felismeri e valaki a nagymamáját, vagy a dédnagymamáját?

Az egyik kedves kislány nevét tudom. Az első sorban, a tanítónőtöl jobbra ül a földön. A lábához van írva "anyu". Magyar zsinóros mellénye van, szép fehér ruhában, pártával a fején és szép hosszú hajával. A neve Puskás Anna. Anna felnőtt és felesége lett Tóth Endre tanár úrnak, aki irodalmat és nyelvtant tanított. Annának két lánya volt, Erzsike és Margitka, a Margitka még köztünk van.

Kinagyítottam a csoportból, így jobban látják Annát!