Süvít a szél, felkapják a fehér buckákat, azok szállnak-szállnak, pihenése sem volt a csillogó-villogó hónak. Hatalmas réteken nyargalnak a nagy örömmel. Erdők nincsenek, ritka tanyák nem akadályozzák, a fergeteget.
Mikor lesz már csend, ahol a vastag hó nyugodtan hasal a réteken?
A következő nap lecsitult, a szél pihen. A Bodrogi tanyából egy lovacska ballag kifelé, szánkót húz, két ember ül a bakon. Messzebb nádkúpok feketéllnek, az volt az irány a lovacskának. Nem sokára meg áll a négylábú, hátára bundát vetnek, ne fázzon. A két ember kézbe veszi a villát, a kötegeket szépen okosan rámolják a szánra. Egy ember ügyesen rakosgatja, a másik adogatja. Emelkedik a nádkéve a szánon, nemsokára indul a tanyába. Nagy halom van már a szánon, megfeszült a hám, a lovacska elindult a tanya felé.
(Az adogató feje, a ló háta mögött látható.)
A fényképet Bodrogi Sándor készítette, 1937. december 31-én Nyík-rétjén, 88 éve.
