Nagykáta és környéke 1663-ig Kátay Ferenc haláláig, a Kátay család birtoka volt. 1663 után a Keglevich család vette meg a területet és itt gazdálkodott 1945-ig.
1910 és 1911-ben megjelent egy remek sorozat tagjaként a "Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye"- c könyv, I. és II. kötete, Borovszky Samu szerkesztésében.
Ezen kiadványokban olvashatjuk, az alábbi leírást a Keglevich birtok gazdálkodásáról, az akkori állapotok szerint.
A képet is e kötetből kölcsönöztem.
„Egreskáta, gróf Keglevich Gábor birtoka. Összterület 2560 m. hold; ebből kert és beltelek 35, szántóföld 2000, kaszáló 40, legelő 340, erdő 20, szőlő 50, nádas 60, és az adó alá nem eső terület 15m. hold. Gazdasági és üzemrendszer: részben négyes és nyolczas vetőforgó, részben szabad gazdálkodás. Dohányt 73 kat. holdon termel. Lóállomány összesen 58; ebből igás 18, hintós 12, anyakancza 10, csikó 13, és mén 2. Nevezetesebb anyakanczák Wirthin és Missis C. nevezetesebb mén Egreskáta II. amerikai telivérek. Szarvasmarha állomány összesen 408, ebből jármos ökör 80, 120 vöröstarka tehén, 40 tinó és 36 üsző; gulyabeli 78 és hízómarha 30-50 vegyesfajta, tenyészbika 4 simmenthali, Sertésállomány 60 anyakocza és 6 kan, szőke mangalicza. Napi tejtermelés 300-600 liter amit Budapesten értékesít. Baromfitenyésztésben a fehér fajtyúkok és a pekingi kacsák után az évi forgalom 2000 korona. Van méhészete 16 kaptárral és haltenyésztés három tóval, amiben főfaj a ponty a mit Budapesten értékesít. Erdészetében uralkodó fanem az akácz, a mit gazdasági czélokra használnak fel. A borászatban a fő borszőlőfaj az olaszrizling, ezerjó, dinka, szlankamenka és a főcsemegefaj a fehér és a piros chasselas. Kertészetében a dinnyetermesztést űzi 25 - 30 m. holdon, kb. 5000 korona évi forgalommal. Van téglaégetője, a mely évente, szükség szerint 50.000 téglát tud előállítani. s van 2 darab 8 és 10 lóerős gőzcséplőkészlete, egy gőzekéje és 3 aratógépe. A munkaerőt Nagykátán és környékén szerzi. Napszámárak férfiaknál 1,6 - 3 korona. Az átlagos földhaszonbér e környéken 40 korona.”
