Igen csak kora reggel lehetett.
A hó már ropogósra érett, már több napja itt nyúvadozhat, igaz, száműzi a ragadós sarat, de az árusok lába egy idő után bizsergőssé válik, toporogni kell, hogy elűzzék a hideget. A fák ágain csillogó dérkristályok dévánkoznak, menjenek e, vagy maradjanak, ám végül is a maradást választják, a nap sugaraitól nem kell ma tartaniuk, messze kószál az innen.
Tej-sűrű pára uralja a piacot, a bazársor épülete majdnem hogy csak sejlik a háttérben. Fenyőt árul valaki. Jól mehet a bolt, fogytán a portéka, aki később ébredezik az bizony másfelé nézelődhet, szép állású fenyő érdekében.
Egy fehér batyus asszonyság is méregeti a fenyőket. Vinni kellene egyet haza, mert nem Karácsony a Karácsony, karácsonyfa nélkül.
Dél körül elnéptelenedik a piactér, otthon újabb gond akad, hová dugjam a fenyőfát, hogy a gyerek rá ne leljen.
A hó már ropogósra érett, már több napja itt nyúvadozhat, igaz, száműzi a ragadós sarat, de az árusok lába egy idő után bizsergőssé válik, toporogni kell, hogy elűzzék a hideget. A fák ágain csillogó dérkristályok dévánkoznak, menjenek e, vagy maradjanak, ám végül is a maradást választják, a nap sugaraitól nem kell ma tartaniuk, messze kószál az innen.
Tej-sűrű pára uralja a piacot, a bazársor épülete majdnem hogy csak sejlik a háttérben. Fenyőt árul valaki. Jól mehet a bolt, fogytán a portéka, aki később ébredezik az bizony másfelé nézelődhet, szép állású fenyő érdekében.
Egy fehér batyus asszonyság is méregeti a fenyőket. Vinni kellene egyet haza, mert nem Karácsony a Karácsony, karácsonyfa nélkül.
Dél körül elnéptelenedik a piactér, otthon újabb gond akad, hová dugjam a fenyőfát, hogy a gyerek rá ne leljen.
A gyermekkorom karácsonyainak illata még néha az orromba csapódik, de ez már csak sajnos a képzelet játéka. Vagy lehet, hogy illat emlék, ami már az idő múlásával ritkán csalogathatok elő.
( A batyut ma már túrósnak, lekvárosnak és még más töltelékkel ismerik az emberek. Hogy melyik volt előbb a háton hordott e vagy a tálon kínált azt én nem tudom, de sejtésem van, hogy a háton viselt volt előbb s ennek a formájából alakult ki a tésztaféleség alakja. A batyu alapja egy vászon kendő volt - ami az asztalterítőtől a lepedőig sok minden lehetett - abba belerakták a kosarat, vagy csak anélkül a vinni valót, a két átlós sarkot összecsomózták még a földön. Majd a szabadon maradt sarkokat megfogva hátukra penderítették a batyut és a nyakuk előtt azt is megcsomózták. Hihetetlen nagy terheket tudtak így cipelni, főképpen a nők. A batyusokat ábrázoló kép nem Nagykátán készült, csupán illusztráció!)
