A boldog békeidőkben mindennek megvolt a maga helye és a maga ideje.
Esküvők az év elején, legfeljebb májusig és az év vége felé október, november hónapokban estek meg. A nyári nagy dologidőben, házasulni vágyó ötlettel nem mertek a fiatalok előállni. Az őszi esküvőknél célszerű volt az októberi, novemberi hónap, mikorra az újbor megjelenhetett a terített asztalon. A sör vidéken elég ismeretlen volt, de egyébként is, a magyar ember bort ivott.
A vőlegény a vidéki ember ünnepi ruházatát viseli. A mellény fölött posztó kabátka, bársony gallér rátéttel, passzos nadrágját magyaros csizmával hordja. Bal mellén a vőlegénysége jelképét viaszból készült bokrétát visel, szalaggal. A kor divatos kalapja hetykén a tarkóra csúsztatva, azon is látni, hogy valamilyen bokrétát tűztek rá.
A menyasszony fejdísze - koronája remekül megalkotva, róla rövid fátyol hull alá, melynek szélét a vőlegény kedves félszegséggel ujjai között tartja. A ruháját nagyon megszemlélni nincs módunkban. A fényképész ugyan rájött, hogy ha a menyasszonyt a ház fal elé állítja akkor az bizony beleolvad a fal fehérségébe. Így kerítettek egy rojtos terítőt, háttérnek a falra szegezték, ami némileg segített a dolgon, de nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Az ara ruházatát csak nem tudjuk meggusztálni.
A családalapítók: vőlegény Gallai Balázs, a menyasszony Agonács Margit.
A menyasszony
Ám én mégis csak a ruhára szeretném tenni a hangsúlyt, melyet látni, hogy aprólékos gondossággal készítettek, az anyagkiválasztástól az utolsó öltésig.
Ami nagyon szembetűnő, a ruha mellrészének díszítése, mely arról árulkodik, hogy ezt csak Magyarországon viselhették. Az egész menyegzői ruha költemény rendkívül finom ízlésre vall, az alkotás nagyban dicséri a tervezőt és a varróját is.
És most jön a meglepetés: a tervező és a kivitelező ugyanaz a személy, a menyasszony. A fejedelmi ruhát ő alkotta meg magának, és viselte kellő méltósággal és áhítattal, a szerelem csodákra képes.
Akit a képen látunk, Böjti Ilona, ki 1942. január 20-án esküdött örök hűséget Hári Pálnak.
A kép a nagykátai fotográfus, Pottok Ernő műtermében készült.
A két kép, Dr. Gallai Mária fényképes ládikájából került elő.