Arató munkásokat láthatunk a képeken, abból a korból mikor még kétkezi munkával arattak, takarították be a gabonát.
A munka azt kívánta meg, hogy aratópárokban dolgozzanak, ami állt egy férfi kaszásból és egy marokszedőből, aki a szebbik nemből került ki.
A kaszás beállt a learatandó táblába és ritmusos mozgással jobbról balra lendítve a kaszát, rendet vágott a gabonából. Ami azt jelentette, hogy a kaszás bal oldalán, hosszú sorba lefektette a kaszájával a tövéről levágott gabonát. Pár lépés után belépett a munkába a marokszedő, ki a levágott gabonaszárból kötelet tekert és a sarlójával, vagy kézzel összeszedett gabonát megfelelő kévébe kötötte.
Az első képen azt láthatjuk, amikor a kaszások keresztbe rakják a kévéket. A keresztrakásnak tudománya volt, aki többet szeretne róla tudni, IDE kattintson.
A munka azt kívánta meg, hogy aratópárokban dolgozzanak, ami állt egy férfi kaszásból és egy marokszedőből, aki a szebbik nemből került ki.
A kaszás beállt a learatandó táblába és ritmusos mozgással jobbról balra lendítve a kaszát, rendet vágott a gabonából. Ami azt jelentette, hogy a kaszás bal oldalán, hosszú sorba lefektette a kaszájával a tövéről levágott gabonát. Pár lépés után belépett a munkába a marokszedő, ki a levágott gabonaszárból kötelet tekert és a sarlójával, vagy kézzel összeszedett gabonát megfelelő kévébe kötötte.
Az első képen azt láthatjuk, amikor a kaszások keresztbe rakják a kévéket. A keresztrakásnak tudománya volt, aki többet szeretne róla tudni, IDE kattintson.
A második képen épen kiérhetnek a tábla végére, ami szerint itt eben a táblában véget ért a munka. Van, aki már vállára vette a kaszát, hogy átballagjon az új tábla kezdő részébe.
A harmadik képen is valamilyen átcsoportosulást látunk, ahol a kasza szabályos vállon hordását is megszemlélhetjük. Érdekessége a képnek a vízhordó fiú a két fa vízhordóval. Két zománcos bögre szolgálta az ivási lehetőséget.
Az aratásban résztvevők a munkabért gabonában kapták. Ami fontos kellék volt a család életében, hiszen az asszonyok nem a boltba szaladoztak akkoriban kenyérért.
A képek 1940-ben készültek Alsóegreskátán, gróf Keglevichék birtokán.
A képeket Bodrogi Sándor, Nagykáta egyetlen népművésze készítette, talán még legény korában.