A kép visszarepít a múltba, úgy hetvenhárom évvel.
Gyermekként látjuk azokat, akik már a nyolcvan felé haladnak.
Lehet, hogy még vannak akik köztünk élnek és vannak olyanok, akik átlépték az élet mezsgyéjét.
Megkaptam hiánytalanul a névsort!
A tanítónő: Sződy Péterné
Lányok balról: Pomázi Mária, Sződy Mária ő még nem áldozó, Bódi Ilona, Bene Erzsébet, Czakó Julianna, Urbán Erzsébet
Fiúk balról: Sződy Péter ő még nem áldozó, Lengyel János, Katona Antal, Kocsi István, Apró Károly, Kelemen Károly
1924. november 5.-e, szerda.
A násznép ma korán kelt, volt még teendő, kinek ez, kinek amaz. Az árnyak most sem hasalnak a földön, borongós az idő. A sár hamar felkapaszkodott a cipellőkre, a csizmákra. Előző napokban őszi eső verte a rögöt.
Ezen ronda időjárás senkit nem zavart, hiszen esküvő, lakodalom lesz. A mosoly hamar szétszaladt a vendégseregen még a kíváncsiakon is.
A menet el is indult a templom felé. A templomban a vőlegény és az ara külön-külön kellő méltósággal bevonult a szép, lélekig hatoló orgonaszó kíséretében.
Tamásy Pál plébános eskette őket, hogy csak az ásó, kapa és a nagyharang lehet a válás oka. Fejős Menyhért és neje Kasza Mária, már úgy lépegettek kifelé, mint egy házaspár. Többen meghatottan törölgették szemeiket.
A fotográfia már otthon készült. A menyasszony és a vőlegény nevén kívül, csak a bal szélen álló koszorúslány neve jött elő, ő Kocsi Mária.
Hogy minek az a tragacs? Nem tudtam kideríteni. Talán beteg volt aki kényelmesen elhevert rajta? Vagy már belülről megázott? Aki üveget fog, az mind a tragacson üldögél, még a vőfély is, a sáros csizmájában.
Az örömapa az ifjú pár mögül leselkedik, az örömanya a fal mellől kandikál.
( A kép és az esemény két év múlva 100 éves lesz.)
1880. november 27-én pénteken, úgy hajnal hasadás környékén, egy picike ember torkából feltört az élet jelzője. Gyorsan szaladt a hír: - Megszületett, fiú!
Óriási öröm döngette a falakat, mindenkit a boldogság ölelgetett.
Pár nap múlva be is jegyezték a hivatal nagykönyvébe, megszületett: Gróf Keglevich István, Egreskátán 1880. XI. 27-én.
Teltek múltak az évek, oly annyira, hogy Gróf Keglevich István megtalálta élete párját és 1907. VII. 10-én Vedrődön kimondták menyasszonyával, Gfn. Zichy Klárával egyetemben, a boldogító igent. (Vedrőd települést ne keressék szép hazánk térképén, mert Felvidékre került.)
A "Keglevichek nyomában XII". részében írtam, hogy telefonhívást kaptam Floridából, Keglevich Miklóstól. Keglevich Miklósnak nagyapja volt a fentebb írt Gróf Keglevich István.
Az elmúlt héten, az unoka, Keglevich Miklós hazalátogatott feleségével Máriával és a 14 éves unokával Miklóssal. Ő volt az első Keglevich – a II. vh. óta – aki visszatért ősei földjére.
Bejártuk Nagykátán és Tápiószelén azon helyeket, ahol a Keglevichek nyomait megtaláljuk.
A Keglevich család 283 évig élt Nagykátán.
Kápolna a nagykátai temetőben, ahol Keglevichek nyugodnak.
Én csak "nagy fiúként" ismertem meg a községünk régi cukrászdáját.
Lehet, hogy előbb is betértem ide, ha legalább 50 fillér csörgött a zsebemben. Mert a fényes alumínium filléreket egy gombóc fagylaltért lehetett becserélni. Ha gazdagabb voltam és volt egy forintom, akkor vasárnap délelőtt a moziba 10 órakor kezdődő Matinéra csücsültem be 50 fillérért és haza felé a maradt fillérekért fagylalt is volt a kezemben. Pompás vasárnapom volt!
Amikor már felcseperedtem, barátaimmal szombat este tanyáztunk a cukrászdában. Tripliszek-et iszogattunk, módjával. Barátomnak, Kulik Sándornak – nyugodjék békében – volt egy 811 TERTA magnója (18 kg). Azt becipeltük és szólt a remek zene. (Egy barátunk szalagra vette a Szabad Európa hullámhosszáról, az Ötórai tea műsorról.) Ha nem volt tiszta a hang – mert hogy zavarták rendesen – nem érdekelt bennünket, mert hallottuk a Beatles-t, Billie Holiday-t, Paul Anka-t s a rock'n'roll királyát Elvis Presley-t stb. A magyar rádióban ezeket nem hallhattuk. Nem voltak még "szalonképesek".
A cukrászda üzleti részének szép dongaboltozata volt. A vendégtérben is az lehetett, de arra már nem emlékszem. A Deákék üzemeltették, majd később az ÁFÉSZ vette át. Az épületben a cukrászda elődje egy kovácsműhely volt.
Ez a képet képeslapként adták ki az 1960-as évek elején.
A felszolgáló kisasszonyt is bemutatom, fehér köténykében: Gulyás Ibolya és mellette a párja, Lengyel László. (1961)
Az épület már nincs meg. Helyébe építettek egy három emeletes lakóépületet, amire rá sem lehet fogni, hogy szép. Földszinten a Rossmann és egy műszaki bolt.
Egy 75 éves fényképet fogok a kezemben. A képet hiába vallattam, sajnálatomra nem tudtam kideríteni majdnem semmit. Valamilyen szereplés lehetett, mert a "Rendező-betanító" név megnevezett. Lehet, hogy a szüreti bálon szerepeltek? Szép magyar ruhában vannak a lányok-fiúk. A jókedv kiült a fiatal arcokon.
A kép hátuljára ceruzával ráírva: Független Ifjúság 1947. A fotográfia a Bazár-sor előtt készült, Kálló János kereskedése előtt.
Szerencsére volt egy idős hölgy, aki évekkel ezelőtt leírta nekem a névsort. Úgy írom le a neveket ahogyan nekem is leírták.
Jobbról - balra: Jakus Teca, Kaszás Erzsébet, Ledacs Erzsébet, Szalkai Manci, ......Erzsébet, Czakó Erzsébet, Marton Ics, Vonnák Margit, P. Marton Anna, Cs. Bálint Ica, Szabó Erzsébet, Kóber Laci, Marton József, Koncz András, Szécsényi Laci, Szécsényi Zoli és felesége, Szabó Jani, Sz. Palkó István, Kocsi Gáspár, Sz. Palkó Pál, Palóc Laci
Kis táncosok: Kovács Balázs, Dombovári Klára, Szekeres Erika
A baba. Marton István.
Rendező-betanító: Molnár Béla
Ezzel a szép képpel köszönök el a 2021. évtől. Nemsokára a hátunk mögött tova illan, elhagy bennünket. Azt tudjuk, hogy milyen volt ez az év, de a 2022. még igencsak rejtélyes.
Most ezt a bájos, mosolygós képet húztam elő a fiókomból.
A lánykák szépen felöltözve magyar ruhába. Fehér szoknya, magyar szalagok köröznek rajt. Szép kötények, ingváll, rajta pruszlik és ahogyan dukál, párta a fejen, és mosoly az arcokon.
A fiúk - kivillan a réseken - fehér bő gatyában, ingben, rajtuk mellény, fejükön hetyke kalap és azon magyar szalag díszeleg. A fiúk sora alig látható, mosoly sem tündököl arcukon.
Hogy hideg van, az bizonyos – a lányokon nemigen látszik – hiszen talpuk alatt ropog a hó.
Egyenlőre nem jöttem rá, hogy milyen alkalomból öltöztek fel ilyen szép ruhácskákba. Talán Karácsonykor volt valami feladatuk?
Mivel sikerült megtudnom az apróságok neveit – akik akkor I. osztályosok voltak – máris ide írom:
Balról jobbra a lányok sora: Kovács Éva, Czakó Julianna, Borovics Katalin, a szép mosolyú tanítónő Sződy Péterné, Fehér Mária, Lengyel Ilona, Mudrák Terézia, Brenner Erzsébet.
A fiúk sora balról: Lengyel József , Tóth Károly, Kocsi István, Horváth István, Fekete József, Kelemen Gábor.
A kép 1948-ban készült a Kastélykertben.
A fotográfiát készítette: Kasnya Sándor fényképész.
A névsor felderítésénél Halassyné Sződy Máriától kaptam segítséget.
A névsort Czakó Julianna – balról a második – sorolta fel.
Egy rendhagyó, nem saját írásomat ajánló bejegyzéssel folytatnám a Keglevich családot kutató sorozatomat. Az internetes kereséseim során három érdekes cikkre bukkantam, amik tőlem nem is olyan távol íródtak és jelentek meg. Basa László nagykátai helytörténész, tanár tollából, a Tápió-Kultúra internetes oldal tette közzé ezeket, jó néhány évvel ezelőtt. Mivel teljesen illenek az eddig közzétett saját írású sorozatomba, jó szívvel ajánlom őket a téma iránt érdeklődőknek.
1. Az első írás 2009-ben, Az utolsó tárnokmester címmel jelent meg és gróf Keglevich Gábor életét és munkásságát járja körül érdekes információkkal, képekkel fűszerezve. Az írás Keglevich Gábor portréjára kattintva olvasható:
2. A második 2013-as keltezésű írás a lovasbaleset következtében elhunyt gróf Keglevich Géza élet körülményeiről és családi kapcsolatairól mesél. Bár kép nem sok kapcsolódik az íráshoz s a benne fellelhető, képekre mutató hivatkozás már nem működik, de a szöveg annál érdekesebb. Ide kattintva olvasható.
3. A harmadik cikk – ami szintén 2013-ban íródott – I. Keglevich Gábor személyén keresztül, apró részletességgel mutatja be a családot és a rajtuk keresztül Nagykátához fűződő eseményeket. Az írás sok helytörténetileg jelentős történést villant fel, de sajnos a benne lévő, szintén képekre mutató, már nem aktuális hivatkozás miatt látvány tekintetében itt is csak a képzeletünkre hagyatkozhatunk. Ide kattintva olvasható.
Abban a régi világban, amikor az utcán kalapot emeltek, vagy a süveget vették le a fejükről ha ismerőssel találkoztak s mindezt egymás iránti tiszteletből, nos abban a világban a templom tornya volt a legmagasabb a lakóhelyeken. Szinte karcolta az ég kékjét. A pusztázó pásztorok és egyéb hasznos kinti munkát végzők, a távolból kiemelkedő tornyot, a falu nyelének titulálták.
A magasba nyújtózó torony amellett, hogy szép formássá tette a templomot, szolgálta a város-falu lakóit. Ugyanis a templom tornyában harangok is laknak. Ha valamilyen okból megszólalnak, zeng-bong a rezgő levegő, végigsöpör az utcákon, a szél is tova röpíti hangjukat. Kint a határban dolgozó kapások is felkapták a fejüket - Húzzák a levesnótát ! - mondták, ha delet harangoztak.
Merthogy a harangok jeleket adnak. A harangok több alkalommal megszólalnak, van, hogy csak egyedül, máskor együtt zengenek, vagy csak a legkisebb hallatja hangját. A működésük módjába nem merülök bele, hiszen az eléggé terjedelmes lenne. Ajánlok egy blogot, mely kimerítően ír a harangokról: https://magyarharangok.hu/szokasok.html
A nagykátai római katolikus templom tornyában négy harang lakik. Szétterülő hangjukat mindenki hallhatja, de látni, arra csak nagyon keveseknek volt - van lehetőségük.
Most bemutatom a toronyban lakó harangokat.
A legrégebbi harang felirata:
SZENT GYÖRGY VÉDNÖKSÉGE ALATT
ISTEN IMÁDÁSÁRA HÍVOM AZ ÉLŐKET ÉS SIRATOM AZ ELHUNYTAKAT
A NAGYKÁTAI HÍVEK KEGYES ADOMÁNYÁNAK HOZZÁJÁRULÁSÁVAL
ÖNTETETT 1897 ÉVBEN
A WALZER GYÁR UTÁN ÚJRA ÖNTÖTTE
HŐNIG FRIGYES 1913-IK ÉVBEN
Az első harang képei:
A második harang felirata:
AZ ÁRPÁDHÁZI SZENT ERZSÉBET
KÖNYÖRÖGJ A NAGYKÁTAI HÍVEKÉRT
ÖNTÖTTE SLEZÁK LÁSZLÓ HARANGÖNTŐ
MAGYARORSZÁG ARANYKOSZORÚS MESTERE BUDAPEST
ÖNTETTÉK A NAGYKÁTAI HÍVEK AZ ÚR 1929. ÉVÉBE
A második harang képei:
A harmadik harang felirata:
ISTEN DICSŐSÉGÉRE
ÉS A VATIKÁNI ZSINAT EMLÉKÉRE ÖNTETTÉK A NAGYKÁTAI HÍVEK
DUCSÁK ISTVÁN HARANGÖNTŐ ÁLTAL
ŐRSZENTMIKLÓSON 1965 ÉVBEN
A harmadik harang képei:
A negyedik harang:
Ez egy – a többiekhez hasonlítva – kicsi harang. Ez a lélekharang, a halandó lelkének távozását jelzi.
Bár nem nagykátai de bemutatom ezt az óriási harangot, a legnagyobb a világon.. Magassága 3,36 méter. Legnagyobb átmérője 3,21 méter
Súlya 226,39 mázsa. A harang nyelve 6 mázsás. 1924-ben öntötték, az I. világháború hadi anyagából.
Rovereto (Olaszország) fölött egy dombon, minden este százat kongat a harang, békére inti az embereket. A harangon XII Pius mondása:
„ A béke által semmi nem veszik el, a háború által minden elveszhet.”
Az emberek nem tanulnak, 1939-ben kitört a II. világháború.