Én csak "nagy fiúként" ismertem meg a községünk régi cukrászdáját.
Lehet, hogy előbb is betértem ide, ha legalább 50 fillér csörgött a zsebemben. Mert a fényes alumínium filléreket egy gombóc fagylaltért lehetett becserélni. Ha gazdagabb voltam és volt egy forintom, akkor vasárnap délelőtt a moziba 10 órakor kezdődő Matinéra csücsültem be 50 fillérért és haza felé a maradt fillérekért fagylalt is volt a kezemben. Pompás vasárnapom volt!
Amikor már felcseperedtem, barátaimmal szombat este tanyáztunk a cukrászdában. Tripliszek-et iszogattunk, módjával. Barátomnak, Kulik Sándornak – nyugodjék békében – volt egy 811 TERTA magnója (18 kg). Azt becipeltük és szólt a remek zene. (Egy barátunk szalagra vette a Szabad Európa hullámhosszáról, az Ötórai tea műsorról.) Ha nem volt tiszta a hang – mert hogy zavarták rendesen – nem érdekelt bennünket, mert hallottuk a Beatles-t, Billie Holiday-t, Paul Anka-t s a rock'n'roll királyát Elvis Presley-t stb. A magyar rádióban ezeket nem hallhattuk. Nem voltak még "szalonképesek".
A cukrászda üzleti részének szép dongaboltozata volt. A vendégtérben is az lehetett, de arra már nem emlékszem. A Deákék üzemeltették, majd később az ÁFÉSZ vette át. Az épületben a cukrászda elődje egy kovácsműhely volt.
Ez a képet képeslapként adták ki az 1960-as évek elején.
A felszolgáló kisasszonyt is bemutatom, fehér köténykében: Gulyás Ibolya és mellette a párja, Lengyel László. (1961)
Az épület már nincs meg. Helyébe építettek egy három emeletes lakóépületet, amire rá sem lehet fogni, hogy szép. Földszinten a Rossmann és egy műszaki bolt.