A kastély kertje igen szép lehetett. Sok-sok rózsa sor, szép nagy fa árnyék a sétautakon, a csillogó tükör villog a mosolygó tó víz tetején. Egy csónakázás izgalmas és örömteli. Itt-ott asztalokat állítottak - ha kergetőznek a szellők, a fehér lebegő damaszt abroszon tele van már minden. Itt remek volt pipázni is. A pipafüst felbillent a levegőbe pár méterre, de ott már szét is foszlott.
Ha az asztalokat nem állították fel a fák alatt, vagy a bokroknál, a tónál, akkor a pagodába* igyekeztek, ott több az árnyék.
Meg is mutatom – bár kicsit életlen a kép – a falécből ügyesen megépítették, a pagodát. Kis dombon volt a helye.
Szép út vezetett a kastély felé. Bizonyára finom rózsa illat volt a séta úton.
*Pagoda : 1. Eredetileg az ősi indiai vallás temploma.
2. Keleti kertművészet építménye.
3. A 20. századtól keleties jellegű kisebb épület, pihenő, szórakoztató, vagy kulturális rendeltetésű hely.