Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Hálaadás

Miután az ünnepségen – 1951. április 4-én, egy szerdai napon – hálát adtak a Vörös Hadseregnek, a koszorúkat szépen elhelyezték a "felszabadulásunk" emlékműve elé és szétszéledt a tömeg. Az emlékmű magára maradt a díszőrséggel.

(Az senkit sem zavart, hogy a német egységek csak április 13-án hagyták el Magyarországot Pinkamindszentnél. Az április 4-e tervezett időpont volt. Nem mertek Sztálinnak ellentmondani, dátumot módosítani.)

Az 1950-es évben törvényerejű rendeletben nemzeti ünneppé nyilvánították április 4-ét. Az emlékművet nálunk is ekkor avatták fel. A kor egyik neves szobrászát Tokody Gyulát kérték fel, a mű elkészítésére. A műkő munkálatokat Zemniczky József sírköves készítette el a tervek alapján. A műhelyt valahol a Bazár-sor valamelyik helyiségében jelölték ki.

Ivánka – merthogy a nagykátai lakosság így nevezte el a katona szobrát – 1956. október 26-áig állt a talapzaton, mert ezen a napon ledöntötték. 1957-ben felújították az emlékművet, mely 1990-ig létezett, akkor az önkormányzat lebontatta. Így a hálaadások megszüntek. Ivánka eltűnt.

Forrás: Kucza Péter: Nagykáta anno III.

Kép: Nagykátai emlékek (Facebook)