Káló János – Nagykáta jól ismert és kedvelt kereskedője – előrukkolt egy pár új reklámmal, hiszen jön a Húsvét. Merthogy a régiek is rájöttek, hogy reklám nélkül nincs üzlet. Nosza, röplapokat nyomtatott a Simonyi féle nyomdában, mely a templom mögötti utcasarkon tevékenykedett. Hogy miképpen terjesztette azt nem tudni már, de bizonyára hasznos volt és fellendítette a bolt forgalmát.
Némelyik lapra verset faragott, rímeket passzított. Hogy a külalak szép lett az lehet, hogy Káló úr munkája, de valószínű, hogy Simonyi úr is belesegített, a nyomdatudásával.
A röplapokból árad a réges-régi húsvétok hangulata, és az illatok kavalkádja.
A férfiak készülődése, a kikeményített fehér ing halk ropogása, az új selyemruha pörgőssége. A kikészített vasalóban a parázsló faszén villogása. A lányok gondosan befont haja, a csillogó szemek várakozásának izgalma. A vöröshagyma lében színezett tojások szép vörösbarnasága és a kertben virító jácint húsvét illata.
Ezek már elmúltak, mögöttünk maradtak, mint a tegnapi nap.
