Keglevichek nyomában IX - A menyegző

Szép kora tavaszi nap lehetett. Van aki már letette a kabátot, és van aki vékonyabbra cserélte, vagy beakasztotta a szekrénybe.

1934-ben időben megjelent a tavasz, április vége felé a fák levelei már fent himbálóztak az ágakon. A hír hamar szétlebbent a fővárosban: főúri esküvő lesz a Vajdahunyad-vár udvarán, a Jáki-kápolnában. Jöttek is a kíváncsiak, mert az esemény nem mindennapi. Az aszfaltra hasaló árnyak jelzik, hogy a nap is figyeli az eseményeket.

Gyönyörű luxusautó gördült a kápolna elé. Megérkezett a menyasszony grn Keglevich Gabriella. Elegáns ruha és fátyoligazítás. A menyasszonyi csokrot még Krémer  József – az egreskátai fővadász, huszáros díszben – szorongatja a kezében.

Pár lépés, s már ott teremnek – gyönyörű díszmagyarban – az ara kísérői, kik majd az oltár elé vezetik őt. A kép baloldalán Bethlenfalvi Erdős Pál. A menyasszony mögött – szép kalapban – az örömanya, látszólag még mindig a ruhaigazítással van elfoglalva. Ő gr. Keglevich Miklós felesége volt, Almásy Emma. De miután férje 1919-ben eltávozott e földi létből, idővel férjez ment Erdős Pálhoz. A menyasszony jobbján (nekünk balra) gróf Keglevich Péter, a balján testvérbátya gróf Keglevich István.

Még egy pár pillanat várakozás – egy anyának mindig van igazítani valója – de hamarosan felcsendül Wágner zenéje és a menyasszony méltósággal, boldogsággal az arcán s talán szaporább szívveréssel elindul az oltár felé, a kísérőivel. De előttük a koszorús párok vonultak fel. Fenséges pillanatok! A vőlegényt (Keglevich Gábor) Woracziczky Johanna és Keglevich Jenke grófnők vezették az oltár elé.

Itt bemutatom a képet a koszorús párokról. Azt hiszem a hölgyek szeretnék ha leírnám a lányok ruháját. Már írom is: elbűvölő fehér-piros vadvirág mintájú  Crée-de Chive ruhát viseltek. Piros kabátot és fehér szalmakalapot, melyre vadvirágot és szegfűcsokrot tűztek. A koszorús fiúk/urak történelmi magyar ünnepi ruhát viseltek.

A holtodiglan-holtomiglan eskü után az ifjú pár. Az új házaspár között látható a szegedi dr. Julius Glattfelder  püspök úr, ki eskette őket. Felhívom a figyelmüket a fátyolvivő kislányra, kinek testvére is ott van valahol, valószínű, hogy a menyasszony mögött állhat, így nem látható. ( Alant írok róluk.)

Feltűnik a nászmenet a kápolna bejáratánál. Elől jön a násznagy a tisztségét jelölő hatalmas virágcsokorral. Ő Pongrácz Jenő gróf országgyűlési képviselő. Az ifjú párra is rámosolyog kilépéskor a napsugár.

A koszorús párok is kisorjáztak, elöl jön gr. Keglevich Péter és gr. Keglevich István ők kísérték a menyasszonyt. A kép jobb szélén Krémer József tűnik fel, ruhája közelről most megszemlélhető. Huszáros süvegén elől egy fémlapot látunk K betűvel. Keglevich nevet jelképezi. ( Testőrként is hűen szolgálta a grófi családot.)

A boldog férj (Keglevich Gábor) és feleség (Keglevich Gabriella).

Útra készen a Nemzeti Kaszinó felé, ahol az esküvői lakomát tartották.

Az ünnepi est-ebéd menüsora.

Menü

Hercegnői húsleves gazdagon
Rák Tengernagy módra
Csirke Villeroy módra
Borsó – Újburgonya
Saláta
Spárga egyben
Hollandi mártás
Borjúvelő
Roquefort-krém
Hűtött gyümölcsök
Kávé






A fátyolt vivő gyermekek. A középen lévő kisfiú gróf Széchenyi Benedek, a két aranyos kis lányka a kormányzó úr, Horthy Miklós unokái, Horthy Zsófia (1928) és testvére Horthy Nikolette (1929). Ifjú Horthy Miklós és Károlyi Mária gyermekei. 1934-ben már szüleik nem éltek együtt. Az esküvőn megjelent ifj. Horthy Miklósné is de sajna nem ismertem fel a képeken.

Az ifjú pár az egreskátai kastélyban talált otthonra, miután hazajöttek az olaszországi nászutukról.

Forrás: Az esküvő fényképalbuma, a Bécsi Szalonhírek, a Magyarság és az Újság című korabeli lapok hírrovatai.

Köszönet a francia fordításért Lázárné Czigel Erzsébet tanárnőnek és a német fordításért, Hegedűs Ágnes tanárnőnek!