Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

A cséplőgép II.

Ezt a remek cséplőgépes képet úgy kaptam, hogy a tulajdonos azt mondta, Erdőszőlőben készült. De alapos vizsgálatok után, a háttérben látható házak alapján kiderült, hogy a kép a régi vásártéren készült, az 50-es évek kezdete tájékán.

A traktor mögötti kétablakos házban – ma Vásártér utca 30. – akkoriban Gulyás Jánosék laktak. Az idősebb János szabómesterként tevékenykedett, az ifjabb János velem járt iskolába. Túl sok munkája a mester uramnak nem igen lehetett, néha kint ült az ablakban és lógatta lábait az utcára. Most is ott van a képen, a traktor bal hátsó kereke mögött ül egy széken. Ritka egy eset, hogy a háza előtt történik valami.

A Gulyásék házától jobbra Kulik Sándor négyablakos háza látszik. Ma is mindkét ház utcaképe ugyan olyan, mint kb. 66 évvel ezelőtt. (Vásártér utca 32.) Sándor bácsinak egy időben fűszerüzlete volt a Vásártér utca és a Pásztor utca sarkán. A fia Sándor is velem járt iskolába.

A cséplőgép végénél lévő nyíláson ha továbbnézünk, Rugli Ferencék ház eleje látható, a ház ma is megvan. Az ifjabb Ferenc is velem járt egy osztályba.

( Megfigyelhető a neveknél, hogy az elsőszülött fiú, általában az apja nevét kapta a keresztségben.)

Nagyjából végezve a háttérrel, rátérek a kép lényegére.

Az előző részben és a most bemutatott kép között nagyjából 30-40 év telt el. Itt már meghajtóként önjáró traktor jelent meg, helyváltoztatásra önerőből képtelen gőzgép helyett. Ez a traktor magyar volt, a budapesti Hofherr és Schrantz Gépgyárban készült, amit mindenki csak "Körmös Hoffer"-nek ismert. A gépész – de lehet, hogy a tulajdonos is – ott áll mellette kezeslábasban, no és egy segédgépész is, akinek hévér (emelő) van a kezében.

A kép bal szélén tányérsapkában, egy hokedli mögött ül az az írástudó fontos tisztséget betöltő ember, ki az elszámolásokat végezte. Ugyanis a csépeltető gazdának nem kellett pénzben fizetni a cséplésért, hanem gabonát is adhatott a szolgáltatásért. A mérés-mázsálás után a "banda" kivette a maga jussát, a keresetét.

A cséplések eleinte házaknál történtek, amin a sok tűzeset miatt változtattak és szérűkre, például az egykori vásártérre hordták be a gabonát. A cséplőgép ott végezte a munkáját. Az ebből eredő tűzesetek meg is szűntek.


A cséplőgép működése egy mai felvételen: