Abban a régi tovaszáguldó, lovaskocsis-lovas időben, igen keresettek voltak azon kellékek amik nélkül a ló nem tudott kocsit húzni. Ezáltal a szíjgyártó - régiesen szíjjártó - a nyerges, a megbecsült szakmák közé tartozott, merthogy ezen műhelyekben készültek, az igavonáshoz igen alkalmatos, szebbnél szebb lószerszámok, vagy a lovagláshoz elengedhetetlenül szükséges nyergek és egyéb szíjazatok.
Tokár Józsefnek a műhelye - boltja közvetlen a Pest felől jövő út mellett volt, a mostani MOL- kúttal átellenben. ( Ma Ady Endre út 78. ) A ház bal oldala volt a bolt és háta mögött a műhely. A boltot egy hatalmas szekrényféle uralta, alul nyitós ajtajú tárolókkal fölül a kész lószerszámok elhelyezésére alkalmatos fa akasztókkal.
Akkoriban csak két ablaka volt a szép háznak. Talán az 1990-es évek vége felé szűnt meg az üzlethelyiség akkor rakhatták be a harmadik ablakot, átépítve a ház baloldalát.
Így ez a kép az egyetlen bizonyítéka a műhely létezésének, őrizve azt a régi pillanatot.
A "Pest - Pilis - Kiskun - Vármegye általános ismertetője és címtára az 1931 - 32. évre." - című monográfia kimutatása szerint ezen esztendőkben Nagykátán, Tokár József és Bertalan József űzte ezt a szép mesterséget. Ha valakinek a községünkben, lószerszám, nyereg vagy egyéb kellék ügyében sajdult meg a feje, akkor ezt a két mestert kereste.
A fényképész kedvéért a mester és élete párja, na meg a két inasgyerek is kisereglett a műhely elé az utcára. A varrószéket - de nevezték csikónak is a bőrvarrás nélkülözhetetlen eszközét - is kicipelték az ajtó elé. Rátettek egy nyerget, a nagyobb inas kezében talán kantár van, amit a jobb kezében lévő kefével épen fényesíteni igyekezik.
A képet a "Nagykátai emlékek"-c. oldalról kölcsönöztem.