Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Templomunk ékei, nem is sejtett remekművei I.

Január első napjaiban ráakadtam egy igen tetszetős blogra. Hogyne lenne tetszetős, mikor hazánk templomainak gyönyörű ablakait tárja elénk! A blog tulajdonosai, Sós Károly és Tóth Erzsébet, járják templomainkat és fényképezik a szépségeket. Az ő munkájuk révén módunkban áll sokáig nézegetni, gyönyörködni a látottakban, de nem csak a szemünknek, mert elhat az a lelkünkig is. A templomablak valami különleges, mert kívülről elballagva alatta, valami jelentéktelen szürkeség - általában hálóval védve - néz le ránk. Na, de belülről a gyönyörűségek gyönyörűségét láthatjuk. Bármilyen az időjárás, napsütötte vagy borongós, az ablakok mindig ránk mosolyognak.

A szép szavú költő, Dsida Jenő sorai szólnak erről:

Dsida Jenő:
Templomablak

Kik csak az uccán
járnak-kelnek
szépséget rajta
nem igen lelnek,
kíváncsi szemmel
rá nem tapadnak:
csak egy karika,
szürke karika,
ólomkarika,
vén templomablak.
Rácsa rozsdás,
kerete málló,
emitt moh lepi,
amott pókháló,
sütheti napfény,
sötét örökre,
mint világtalan,
bús világtalan,
agg világtalan
húnyt szeme-gödre.
De ki belép
a tág, iromba,
boltozatos,
hűvös templomba
s belülről pillant
ablakára,
megdöbbenten áll,
megkövülten áll,
elbűvölten áll:
Nézz a csodára!
Színek zengése!
Fények zúgása!
Mártír mosolya!
Szűz vallomása!
Kék, ami békül,
piros, mi lázad!
Magasba ragad,
a mennybe ragad
lángtünemény
és tűzkáprázat!
Ó, titkok titka:
a földön itt lent
belülről nézzen
mindenki mindent,
szemet és szívet
és harcot és békét!
Áldja meg az Úr,
áldja meg az Úr
a belülről látók
fényességét!

A "Templomablak anno" blog ezt írja a nagykátai templom ablakairól:

„Az 1750 körül épült barokk templom, 1903-ban - némi egyszerűsítés után - vált olyanná, amilyennek ma is láthatjuk. Alig három évtized múltán, újból nagyobb felújítás vált szükségessé. A korábban már meglévő szentély ablakok mellé, ekkor kerültek új üvegfestmények a főhajóba, nem is akárki jóvoltából. A különleges szépségű ablakok tervezője Nagy Sándor volt. A kivitelező pedig az Országos Üvegfestészeti Intézet. Azt nem tudjuk, mennyi idő telt el az első és a hatodik ablak elkészülte között, de az intézetben közben, valami korszakváltás lehetett, hiszen az ablakok egy részénél Majoros-Johan közös szignót találunk. Míg másoknál már csak Johan Hugó Országos Üvegfestészet a jelzés.”

Ezek a sorok eléggé lázba hoztak, ezért fel is kerestem levélben,az internetes oldal tulajdonosait Sós Károlyt és Tóth Erzsébetet.

A válasz igen meglepő volt:
„Ne feledjék , hogy az ablakok tervezője, Nagy Sándor, a magyar szecesszió egyik legnagyobb alakja volt. A nagykátai templomban található üvegablakai olyan felfedezésszámba menő ritkaságok, hogy hazánk legismertebb Nagy Sándor kutatója – Gellér Katalin – sem tudott eddig róla. Ezek az ablakok – némi igyekezettel és hozzáértéssel – akár az egyik turisztikai vonzereje is lehetne a templomnak, sőt a városnak is.” (Gellér Katalin művészettörténész.)

Még egyszer kiemelek egy részletet, nekem nagyon tetszik:
„Ezek az ablakok – némi igyekezettel és hozzáértéssel – akár az egyik turisztikai vonzereje is lehetne a templomnak, sőt a városnak is.”

Nagy Sándor 1950-ben távozott el az árnyékvilágból 81 éves korában, méltatlan körülmények között. Életéről nevére kattintva olvashatnak.

1926-ban már tűrhetetlen állapotban volt az 1903-ban átépített templomunk, így újabb tatarozásba kezdtek. A ma látható gyönyörű üvegablakok csak 1930-ban jelentek meg, addig egyszerű üveg fedhette az ablakokat.

Az új, festett ablakokról ezt olvashatjuk a korabeli írás 1930. júniusi bejegyzésében:
„................... mely alkalommal szentelte meg, a hívek adományaiból, a jubileum emlékére állíttatott, sz. Imre üvegfestésű gyönyörű ablakot, melyet Nagy Sándor művész tervezett. Az ablak 700 Pengő és a beállítás költségei. Özv. Koncz Istvánné pedig férje emlékére sz. István ablak költségeit viselte, ugyanannak a művésznek tervei szerint.” (Sz. Imre ablakára valót a nagykátai hívek adták össze megemlékezvén a herceg 910. éves jubileumára.)


„Még ez évben elkészült sz.Margit ablak melyet többiekhez hasonlóan Nagy Sándor tervezett. Költségeit Bundy Jánosné viselte”
(Nagykátán a Bundy név együtt járt a segíteni akarással, a jótékonysággal, az adakozással, a jószívűséggel, a közösségek támogatásával, egyszóval jó ember volt, Bundy János malomtulajdonos.)





Forrás: Templomablak anno
                Historia Domus