Január első napjaiban ráakadtam egy igen tetszetős blogra. Hogyne lenne tetszetős, mikor hazánk templomainak gyönyörű ablakait tárja elénk! A blog tulajdonosai, Sós Károly és Tóth Erzsébet, járják templomainkat és fényképezik a szépségeket. Az ő munkájuk révén módunkban áll sokáig nézegetni, gyönyörködni a látottakban, de nem csak a szemünknek, mert elhat az a lelkünkig is. A templomablak valami különleges, mert kívülről elballagva alatta, valami jelentéktelen szürkeség - általában hálóval védve - néz le ránk. Na, de belülről a gyönyörűségek gyönyörűségét láthatjuk. Bármilyen az időjárás, napsütötte vagy borongós, az ablakok mindig ránk mosolyognak.
A szép szavú költő, Dsida Jenő sorai szólnak erről:
Dsida Jenő:
Templomablak
Kik csak az uccán
járnak-kelnek
szépséget rajta
nem igen lelnek,
kíváncsi szemmel
rá nem tapadnak:
csak egy karika,
szürke karika,
ólomkarika,
vén templomablak.
járnak-kelnek
szépséget rajta
nem igen lelnek,
kíváncsi szemmel
rá nem tapadnak:
csak egy karika,
szürke karika,
ólomkarika,
vén templomablak.
Rácsa rozsdás,
kerete málló,
emitt moh lepi,
amott pókháló,
sütheti napfény,
sötét örökre,
mint világtalan,
bús világtalan,
agg világtalan
húnyt szeme-gödre.
kerete málló,
emitt moh lepi,
amott pókháló,
sütheti napfény,
sötét örökre,
mint világtalan,
bús világtalan,
agg világtalan
húnyt szeme-gödre.
De ki belép
a tág, iromba,
boltozatos,
hűvös templomba
s belülről pillant
ablakára,
megdöbbenten áll,
megkövülten áll,
elbűvölten áll:
Nézz a csodára!
a tág, iromba,
boltozatos,
hűvös templomba
s belülről pillant
ablakára,
megdöbbenten áll,
megkövülten áll,
elbűvölten áll:
Nézz a csodára!
Színek zengése!
Fények zúgása!
Mártír mosolya!
Szűz vallomása!
Kék, ami békül,
piros, mi lázad!
Magasba ragad,
a mennybe ragad
lángtünemény
és tűzkáprázat!
Fények zúgása!
Mártír mosolya!
Szűz vallomása!
Kék, ami békül,
piros, mi lázad!
Magasba ragad,
a mennybe ragad
lángtünemény
és tűzkáprázat!
Ó, titkok titka:
a földön itt lent
belülről nézzen
mindenki mindent,
szemet és szívet
és harcot és békét!
Áldja meg az Úr,
áldja meg az Úr
a belülről látók
fényességét!
a földön itt lent
belülről nézzen
mindenki mindent,
szemet és szívet
és harcot és békét!
Áldja meg az Úr,
áldja meg az Úr
a belülről látók
fényességét!
A "Templomablak anno" blog ezt írja a nagykátai templom ablakairól:
„Az 1750 körül épült barokk templom, 1903-ban - némi egyszerűsítés után - vált olyanná, amilyennek ma is láthatjuk. Alig három évtized múltán, újból nagyobb felújítás vált szükségessé. A korábban már meglévő szentély ablakok mellé, ekkor kerültek új üvegfestmények a főhajóba, nem is akárki jóvoltából. A különleges szépségű ablakok tervezője Nagy Sándor volt. A kivitelező pedig az Országos Üvegfestészeti Intézet. Azt nem tudjuk, mennyi idő telt el az első és a hatodik ablak elkészülte között, de az intézetben közben, valami korszakváltás lehetett, hiszen az ablakok egy részénél Majoros-Johan közös szignót találunk. Míg másoknál már csak Johan Hugó Országos Üvegfestészet a jelzés.”
Ezek a sorok eléggé lázba hoztak, ezért fel is kerestem levélben,az internetes oldal tulajdonosait Sós Károlyt és Tóth Erzsébetet.
A válasz igen meglepő volt:
„Ne feledjék , hogy az ablakok tervezője, Nagy Sándor, a magyar szecesszió egyik legnagyobb alakja volt. A nagykátai templomban található üvegablakai olyan felfedezésszámba menő ritkaságok, hogy hazánk legismertebb Nagy Sándor kutatója – Gellér Katalin – sem tudott eddig róla. Ezek az ablakok – némi igyekezettel és hozzáértéssel – akár az egyik turisztikai vonzereje is lehetne a templomnak, sőt a városnak is.” (Gellér Katalin művészettörténész.)
Még egyszer kiemelek egy részletet, nekem nagyon tetszik:
„Ezek az ablakok – némi igyekezettel és hozzáértéssel – akár az egyik turisztikai vonzereje is lehetne a templomnak, sőt a városnak is.”
Nagy Sándor 1950-ben távozott el az árnyékvilágból 81 éves korában, méltatlan körülmények között. Életéről nevére kattintva olvashatnak.
1926-ban már tűrhetetlen állapotban volt az 1903-ban átépített templomunk, így újabb tatarozásba kezdtek. A ma látható gyönyörű üvegablakok csak 1930-ban jelentek meg, addig egyszerű üveg fedhette az ablakokat.
Az új, festett ablakokról ezt olvashatjuk a korabeli írás 1930. júniusi bejegyzésében:
„................... mely alkalommal szentelte meg, a hívek adományaiból, a jubileum emlékére állíttatott, sz. Imre üvegfestésű gyönyörű ablakot, melyet Nagy Sándor művész tervezett. Az ablak 700 Pengő és a beállítás költségei. Özv. Koncz Istvánné pedig férje emlékére sz. István ablak költségeit viselte, ugyanannak a művésznek tervei szerint.” (Sz. Imre ablakára valót a nagykátai hívek adták össze megemlékezvén a herceg 910. éves jubileumára.)
„Az 1750 körül épült barokk templom, 1903-ban - némi egyszerűsítés után - vált olyanná, amilyennek ma is láthatjuk. Alig három évtized múltán, újból nagyobb felújítás vált szükségessé. A korábban már meglévő szentély ablakok mellé, ekkor kerültek új üvegfestmények a főhajóba, nem is akárki jóvoltából. A különleges szépségű ablakok tervezője Nagy Sándor volt. A kivitelező pedig az Országos Üvegfestészeti Intézet. Azt nem tudjuk, mennyi idő telt el az első és a hatodik ablak elkészülte között, de az intézetben közben, valami korszakváltás lehetett, hiszen az ablakok egy részénél Majoros-Johan közös szignót találunk. Míg másoknál már csak Johan Hugó Országos Üvegfestészet a jelzés.”
Ezek a sorok eléggé lázba hoztak, ezért fel is kerestem levélben,az internetes oldal tulajdonosait Sós Károlyt és Tóth Erzsébetet.
A válasz igen meglepő volt:
„Ne feledjék , hogy az ablakok tervezője, Nagy Sándor, a magyar szecesszió egyik legnagyobb alakja volt. A nagykátai templomban található üvegablakai olyan felfedezésszámba menő ritkaságok, hogy hazánk legismertebb Nagy Sándor kutatója – Gellér Katalin – sem tudott eddig róla. Ezek az ablakok – némi igyekezettel és hozzáértéssel – akár az egyik turisztikai vonzereje is lehetne a templomnak, sőt a városnak is.” (Gellér Katalin művészettörténész.)
Még egyszer kiemelek egy részletet, nekem nagyon tetszik:
„Ezek az ablakok – némi igyekezettel és hozzáértéssel – akár az egyik turisztikai vonzereje is lehetne a templomnak, sőt a városnak is.”
Nagy Sándor 1950-ben távozott el az árnyékvilágból 81 éves korában, méltatlan körülmények között. Életéről nevére kattintva olvashatnak.
1926-ban már tűrhetetlen állapotban volt az 1903-ban átépített templomunk, így újabb tatarozásba kezdtek. A ma látható gyönyörű üvegablakok csak 1930-ban jelentek meg, addig egyszerű üveg fedhette az ablakokat.
Az új, festett ablakokról ezt olvashatjuk a korabeli írás 1930. júniusi bejegyzésében:
„................... mely alkalommal szentelte meg, a hívek adományaiból, a jubileum emlékére állíttatott, sz. Imre üvegfestésű gyönyörű ablakot, melyet Nagy Sándor művész tervezett. Az ablak 700 Pengő és a beállítás költségei. Özv. Koncz Istvánné pedig férje emlékére sz. István ablak költségeit viselte, ugyanannak a művésznek tervei szerint.” (Sz. Imre ablakára valót a nagykátai hívek adták össze megemlékezvén a herceg 910. éves jubileumára.)
„Még ez évben elkészült sz.Margit ablak melyet többiekhez hasonlóan Nagy Sándor tervezett. Költségeit Bundy Jánosné viselte”
(Nagykátán a Bundy név együtt járt a segíteni akarással, a jótékonysággal, az adakozással, a jószívűséggel, a közösségek támogatásával, egyszóval jó ember volt, Bundy János malomtulajdonos.)
Forrás: Templomablak anno
Historia Domus