Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Vasutasok

   A nagykátai állomás személyzetének egy részét fényképezte le a fotográfus talán az 50-es években. Nyári egyenruhát viselnek egy páran.
   Az ablakból kikönyöklőben Lengyel György forgalmista alakját vélem felismerni, ő több évtizedig teljesített szolgálatot Nagykátán. Akkor még az állomás emeleti részén lakott családjával. Az állomásfőnök is ott lakott, egyik család a bal a másik család az épület jobb oldalán. A többiek arca is ismerősnek tűnik.
   A hátuk mögött egy személykocsi áll. Nem egy hosszú, nagy befogadóképességű vagon volt az bizonyos, hiszen csak a középső három ablak mögött ülhettek az utazni vágyók. A bal oldali keskeny ablak mögött a WC volt és attól balra a zárható előtér ajtaja. A jobb oldali keskeny ablak is az előtér ablaka és attól jobbra ismét a feljáró lépcsője látható. Lehetséges, hogy ez egy mellékvágányi típus volt.
   Érdekesség még a vagon felirata: fapados.
   Ebben az időben két minőségű vagont neveztek meg, egyik az itt látható fapados,a másik magasabb osztály, a párnás volt. A fapadosban tényleg fából voltak az ülések, helyesebben lécekből, de nem volt kényelmetlen, mert az ülőrészünk íveltségét szépen követték a lécek. A párnás kocsikban már plüssel - bársonnyal kárpitozott ülések voltak, némi többlet kényelmet nyújtva.
   Ezek a kocsik még gőzfűtésűek voltak, a gőzmozdony hathatós közreműködésével.