Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Keglevichek nyomában I. – A Keglevich kastély tava

  A régi idők kastélyépítői nagy gondot fordítottak az épület környezetére, a sétautak megtervezésére, a megfelelő növények, fák ültetésére. Van kastély, amelyet valóságos arborétum vesz körül ritka vagy messze tájakról idehozott ritkaságok pompázatos, mesébe illő látványával.
  A kastélyok építtetői - sok példa van rá - arra törekedtek, hogy a kastély közelében kisebb, nagyobb, ha természetes nem volt, hát mesterséges tavacska is legyen. Szép vezetésű sétautakkal, remek kis pihenőpadokkal, igazán ékszerei voltak, ezek a csillogó víztükrök, az évszázados fákkal benőtt kastélyparkoknak.
   A fennmaradó régi képek tanúsága szerint az Egres-Kátán lévő Keglevich család kastélyát nagy, szép park ölelte körbe. (De valahol olvastam, hogy a rózsakertészete is országos hírű volt.) Valószínű, hogy itt egy természetes mélyedést továbbmélyítve készítették azt a szép tavacskát, melyben még sziget is volt kialakítva. Remek fahidacska ívelt át a vízen és érte el a sziget partját.
   A képeslap érdekessége, hogy gróf Keglevich Miklós saját kézírását tette rá, az 1910-ben postára adott képeslapra. (Kucza Péter gyűjteményéből.)

 
   A második képen jól kivehető a sziget és a fahíd. A fénykép 1929 májusában készült.


   A harmadik kép valahol a kastély parkjában rögzítette a nyári társaságot.


   A tó még a hatvanas években jó horgászhelynek bizonyult, sokat horgásztam ott. Akkor még látszott valami az egykori szépségéből.
   Mára már a tónak nyoma sem nagyon maradt, legfeljebb nád susog az egykori tófenéken a régi szép időkről.
   Egy  szép látvánnyal szegényebbek lettünk.