A januári köd már hajnalban bekocogtatott az ablakokon. Maradt is rendesen, hiszen már 10 óra felé jár, de még mindig itt időzik, mint akinek semmi dolga. Ráhasalt a falura, moccanni sem nagyon akar, jól érzi itt magát, mint ha kedvesen látott vendég lenne. Pedig arrébb húzódhatna, mert a csütörtöki nagykátai piacnak nem tesz jót. Pár lovas kocsi, a borzongós idő ellenére, csak elcaflatott ezen a ropogós, fagyos göröngyön, hozta az eladó portékát. De ide vergődni ma nem nagyon volt érdemes. Egy két asszonyság volt csak a nézelődő. Két kofa is alkudozott az egyik kasnál, végigtapogatták a csirkéket, de végül vásárlás nélkül elcsörtettek.
Valami fura kalapos ember őgyelgett ma a piacon, fotómasinát szorongatva a markában. Néha meg-meg állt, belenézett abba a micsodába, de a piac életébe sok vizet nem zavart. Józsi bá’ kíváncsi lova rá is tekintett egy pillanatra.
Az idő múlott, az embereknek már zsibogott a lábuk a hideg csizmában, a bajuszuk végén hintázott a fehérre fagyott köd. Hiába volt a meleg kucsma jól a fejbe húzva, a bekecs jól összegombolva, a tél az tél. S lám-lám Pista szomszéd is nem tűrve hiábavalóságot, ott megy a szekéren, csatlakozva a többiekhez, a zsidó templom felé, lova is kocogóra fogta a járást, eszébe jutott a meleg istálló. Az előtérben Józsi bá’ még csodára vár, de megunva a várakozást hamarosan feldobja a kast a kocsira, a zajongó tyúkokkal. Majd irányba fordítva a kocsirudat nagyot sercintve a hóra, morgolódva haza indul.
Az idő múlott, az embereknek már zsibogott a lábuk a hideg csizmában, a bajuszuk végén hintázott a fehérre fagyott köd. Hiába volt a meleg kucsma jól a fejbe húzva, a bekecs jól összegombolva, a tél az tél. S lám-lám Pista szomszéd is nem tűrve hiábavalóságot, ott megy a szekéren, csatlakozva a többiekhez, a zsidó templom felé, lova is kocogóra fogta a járást, eszébe jutott a meleg istálló. Az előtérben Józsi bá’ még csodára vár, de megunva a várakozást hamarosan feldobja a kast a kocsira, a zajongó tyúkokkal. Majd irányba fordítva a kocsirudat nagyot sercintve a hóra, morgolódva haza indul.
A kép, a régi piactéren készült, mely abban az időben a még helyén lévő Szentháromság-szobortól egészen a zsidó templomig nyújtózkodott. A kép bal oldalán látni a ma is jól ismert épületet. Sajnos a nagy tér idővel megszűnt, két épületet is belegyömöszöltek oktalanul. Akkor paterolták ki a helyéről a szobrot is, kellett a hely az épületnek, melyet a köznyelv Citadellaként emlegetett.