Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Temetés 1957 tavaszán

   A földi lét törvénye, hogy akaratunktól függetlenül rányílik a szemünk erre a világra. Attól a perctől kezdve megvan a távozásunk lehetősége is. Kinek-kinek a sorskönyve szerint. Van akinek röpke bejegyzés az élete, van akinek hosszú sorokban, oldalakon keresztül tart az írás. Kinek mi rendeltetett, a szerint.
   Bőjti Lászlónéban 66 éves korába halkult el a lélegzet.
   A kor szokása szerint otthonról temették. A temetkezési vállalat - mert ebben az időben az volt - kihozta a kellékeket, a fekete drapériákat, a gyász jelképeit. Többek között feldíszítették a ravatalt, a bejárati ajtót is, mint ahogyan a képen is látszik.
   Egy két napon belül sort kerítettek a temetésre is különösen nyári időszakban. A temetés napján időben megérkezett a gyászkocsi és a távozó koporsóját felrakva elindult a menet a temető felé. Utolsó útjára vitte, ki befejezte a földi létét.
   Az első képen a nádfedelű - sok volt ilyen egykoron Nagykátán - házacska udvari bejárata látszik a fekete drapériával, mely ezüst vagy arany hímzéssel volt díszítve. Az eresz alatt a részvétel koszorúi vannak felakasztva.


   A második képen a gyászmenetet látjuk a Kossuth Lajos utcán ( Gazdag utca), háttérben Bodrogi Sándor népművész háza látszik. A kocsi mögött a közvetlen hozzátartozók haladtak és utánuk a rokonok, szomszédok, ismerősök, ahogyan a kor szokása szerint illett. A kép előterében egy rövidnadrágos kisfiú rollerrel kíséri érdeklődve a menetet.


   A harmadik kép már a temetőben készült az elhantolás mozzanatában, mert a kép bal oldalán egy kezet látunk, mely a lapáttal dolgozik.
   A kép hátterében a Gimnázium épülőfélben lévő falai látszanak.


A képeket Dr. Gallai Mária fényképes ládikája őrizte.