Ebben a harmadik részben Rada István 2022-es tablóiból a harmadikat mutatom be.
Ezen a Keglevich család további sírhelyei és síremlékei láthatók. Az itt láthatóak közül egynéhányat jobban másokat talán kevésbé ismerünk. A tablón régi újságkivágások és portrék is bővítik ismeretanyagunkat a témában.
A tabló a részletesebb nézethez, "jobb klikk, link (hivatkozás) megnyitása új lapon" művelet után nagyítható.
Ebben a bejegyzésben a 2022-ben Rada István által készített tablókból a másodikat mutatom be.
Ezen az összefoglalón a nagykátai temetőben lévő Szent Kereszt kápolna kriptája látható hasonlóan az előzőhöz sok információval, alaprajzzal, a sírfeliratok szövegeivel.
További hozzáfűznivaló itt sem nagyon akad. A kép "jobb klikk, link (hivatkozás) megnyitása új lapon" művelet után nagyítható a részletesebb tanulmányozáshoz.
2022-ben Rada István remek tablókat készített a Keglevich családhoz kapcsolódó építészeti emlékekről.
Mivel ezek jól kapcsolódnak a családról szóló, eddig megjelent beszámolóimhoz, ezért most három bejegyzésben a szerző engedélyével, bemutatom ezeket.
A Keglevichek a nagykátai temetőnkben építtettek maguknak nyugvóhelyet, egy máig használatos, de jelenleg nem a legjobb állapotában levő kápolna formájában. Az első tabló ezt mutatja be.
A tablóhoz nem sok hozzáfűzni való szükséges, mert a képre nagyítva, részletes műszaki rajzok kíséretében sok információt olvashatunk el az épületről. Jó lenne ha egyszer ez a kápolna egy szakszerű felújítás keretében temetőnk ékeként, visszanyerhetné eredeti, újszerű formáját.
A további tablók a sírhelyekről és egyéb síremlékekről hamarosan, a következő bejegyzéseimben lesznek megtalálhatók. A tablók "jobb klikk, link (hivatkozás) megnyitása új lapon" művelet után nagyíthatók.
Akkor, amikor sok volt a lóval húzott kocsi, bizony szükség volt mester emberekre, akik megpatkolták a lovat, javították a lőcsös kocsit, a szekeret és minden mást is elkészített ami vasból volt. Mert ők voltak a kovácsok! Izzó vasak mesterei.
„A Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye általános ismertetője és címtára az 1931-32 évre”-c. monográfiában az olvashatjuk, hogy Nagykátán 10 kovács működik.
Az egyik kovácsműhely Bem József utca 15. szám alatt, az utca vonalában, a kertben épített műhelyben dolgozott, ahol kihallatszott a fújtató szuszogása és messzire repült az üllő csengése. A műhely tulajdonosa Lengyel András és Lengyel Zoltán. Apa és fia.
A Bem József utca 15. számú házat örökítette meg ez a kép, bal oldalon belóg a kovácsműhely jobb oldala. A házat és a műhelyt elemésztették már az évtizedek.
Ezen a fotográfián már látszik a kovácsműhely, éppen két kocsi is javítást igényel. A mester és a kuncsaftok is megálltak egy percre, ha már fényképeznek. Ezen években tél volt a tél, esett hó rendesen, el is van takarítva sok hó, de már fekete, mert keveredett a talajjal.
Ezen a képen ráfolnak, vagyis, kereket javítanak. Akkor amikor a faanyag már sokat dolgozott, megszáradt, összezsugorodott, akkor újra ráfolni kell. Mit jelent a ráfolás? A futó felületre egy szűkebb vas gyűrűt erősítenek. (Akkor is, ha a bognár új kereket készített rendelésre, utána elviszik a kovácshoz, ráhúzza a vaspántot (ráfot) és akkor kész a kerék, csak fel kell szerelni a kocsi tengelyére.) Hogyan is? Az úgy történik, hogy az elkészült ráfot felmelegítik, így kitágul és ekkor a forró ráfot ráhúzzák a fakerékre. Ha a ráf lehűl, stabilan fogja a kerék részeit. Itt éppen ezt a munkát művelik.
A képek az 1940-es évek elején készültek, pontosan nem tudni mikor.
Rekkenő a meleg, még a legyek is tegezik egymást. A jegenye csúcsán a levélke egy cseppet sem mozdul. A Napunk hőséggel bombázza a községünket. Nosza, irány a strand. Apraja nagyja bele a hűss vízbe, a zsúfolt medencében úszni már nem lehet, legfeljebb lubickolni. A medence elég kicsi, a fürdeni vágyó pedig sok.
A kép 1940-es években rögzítette a strandi pillanatot. A medence szélén a Puskás Ottó tanár úr csücsül, hogy mit fog a kezében és akarja eldobni, azt nem lehet megállapítani. Előtte a vízben a Gyulai Margit tanárnő, fehér úszó sapkában, mosollyal az arcán. Előttük több gyermek, talán a tanítványaik.
Évekkel ezelőtt írtam a strandunkról, részletesebben ITT és ITT.
2017. június 16-án ITT írtam a Káta nemzetségről, mert a Visegrádi várban ráakadtunk a szépen kifestett címerükre. Amit ismét ide teszek:
De volt még ez ügyben meglepetés. Nemrégen a Káta nemzetség címerével ismét találkoztunk a Szépművészeti Múzeumban, pontosabban a gyönyörűséges Román teremben.
Íme:
Néha-néha meglepő dolgok bukkannak elő a múlt ködéből. A régi időkben élt emberek sok mindent vittek magukkal, amikor az anyaföld lágy öle befogadta őket. Őket nem, de a sárguló újságokat kérdezgetni, vallatni most is lehet. Pár héttel egyik fiam meglepő adatokat küldött nekem, az I. világháború hírlapjainak egyikéből.
Egreskátán a kastélyban – a grófék jóvoltából – pár szobát átadtak az „Egyesületi kisegítő kórház” használatára.
A háborúban megsebesültek és ha hosszú ápolásra volt szükségük, akkor itt ápolták őket, álltalában a környék katonái közül.
A névsor németül van írva, de alá tettem a fordításokat is.
82 év pörgött le a homokóráról, azóta amikor Pista bácsi a szekercével munkálkodott. Nem a Pinokkiót faragta az bizonyos, valami más kellett.
Pista bácsi a szekercét biztos mozdulatokkal suhogtatta. Repülnek a forgácsok, kell a szerszám a munkához. Az eddigi fagereblye széthullott, dolgozott eleget, tovább nem bírta. Bizony fagereblye készül, megkívánja a föld az ilyen eszközöket. A boltba azok a régi földművelők nem igen szaladgáltak. Merthogy ott ilyen nincs, legfeljebb a vásárban lehet beszerezni. De ugyan miért adna ki költséget, amikor az ilyen féléket a gazda is meg tudta fabrikálni. Mert biz'a, ha nem tudott efféléket eszkábálni, akkor nem volt jó gazda.
Pista bá' tudott, fúrni, faragni ami köllött. Az bizonyos, hiszen a városunk népművésze, Bodrogi Sándor fotografálta ezt a mozzanatot az édesapjáról, 1940-ben a Bodrogi tanyának udvarán Erekközben, a fűrészbak, a keretes fűrész és az éles szekerce társaságában.
Ez a remek kép 1943-ban készült, a nagykátai Mária Kongregáció egyik női csoportjáról. Hogy melyikről azt nem tudtam meg, mert nem csak egy csoport volt, hanem kettő. Az egyiknek a Szent Erzsébet, a másiknak Szent Margit volt a nevük. A férfiaknak is volt egy Szent József kongregációja.
Az biztos, hogy a kép közepén Medgyesi Gyula plébános ( 1925-1943 Nagykátán ) helyezkedett el. Tőle jobbra Sződy Péterné tanárnő, róla már meséltem, az előző jegyzetekben.
Az álló sorban, jobbról az ötödik a szépmosolyú Németh Lászlóné Túri Mária. A kép készítésekor 16 év volt a háta mögött. Most 95. évét is túllépte.
A Teremtő hordozza a tenyerén, vigyázzon minden lépésére!
