Gróf Keglevich Miklós és Grn. Almásy Emma frigyében szépen sorjáztak a gyermekek.
Az elsőszülött István, már ez időben három éves volt. A másodszülött Gabriella másfél évét taposta, mikor azon a szép nyári, pénteki napon világra jött sorban a harmadik testvér.
A balatonszemesi plébános úr – merthogy ott született – be is írta kereszteléskor a vaskos könyvébe az adatokat, a szülők diktálása szerint. Született:
1915. július 16-án, NICOLETTE Alojzia Erzsébet Mária Walburga
Az ici-pici grófnő nem sokáig élt itt a földi világban. Nem lehet róla tudni, hogy már betegen született, vagy itt érte el valamilyen gyermekbetegség? A száraz adatok szerint 1915. november 1-jén, egy hétfői napon – Budapesten – megszűnt szívecskéje dobogni.
A nagykátai halotti anyakönyvben nincs nyoma a temetésnek, lehet, hogy az is Budapesten történt. De ha temetőben bemegyünk a Keglevich kápolnába-kriptába, a jobb oldali falon aprócska márványtábla jelzi hogy valamikor Ő is élt. A tábla felirata:
NICOLETTE
1915.JULI.16. 1915.OKT.31.
A kicsiny lányka emlékét emléktábláján egy megrongálódott, agyonmeszelt, feje-vesztett angyal őrzi és ez a jegyzet.
( A családfa adata és a márványtáblán jelölt elhalálozási dátum egy napot csúszik.)
