Valakit utolsó útjára kísér, az igen szépszámú gyászoló tömeg. A jobb létre szenderült koporsója a fehér lovak húzta gyászkocsin van. Sajnos a gyászkocsi nem látszik, pedig ezen korban igen mívesek voltak azok a kocsik. Csak az egyik ló villan ki az emberek közül. A lovak előtt valaki hozza a keresztet, rajta a tábla is látható, ám a név nem olvasható, bárhogyan nagyítom a képet. Ezek alapján egyenlőre rejtély marad a másvilágra költözött neve.
Pedig neves ember lehetett a községben a nagy menet is ezt tükrözi. A papság is igen szépen összejött, bár abban a régmúlt világban nem ütközött ez nagy nehézségbe, hiszen egy plébánián három-négy pap is szolgált. A sirató asszonyok is vannak szép számmal, ők mennek a menet elején, az egyiknek üveglámpás van a kezében. A lobogókat vivők már elmehettek azért nincsenek benne a látóterünkben.
A menet – úgy télvíz idején – vonult el a fő utcánkon, akkor még valószínű, hogy Erzsébet-királyné út volt a neve. (Én visszaadtam volna ezt a régi szép nevét az útnak! No, de nekem nem volt beleszólásom, az efféle dolgokba.) A menet eleje – vagyis azt amit mi látunk – a Krajcsovicsék háza előtt megy éppen. A ház mára már elveszítette szépségét. (A mostani piaccal szemben.) A kép elején látható eperfa csemetéket nemrégen ültethették. Átlátva a másik oldalra talán ott már öregebbek a fák, úgy tűnik ott már össze vannak kötve az ágak.
Ha távolabb elnézünk akkor egy tűzfalat látunk, az a mostani óvoda fala. De ha továbbnézünk akkor a Bíróság épületének látszik, ugyancsak a tűzfala. (Az eleink úgy képzelték, több felsorolható példa alapján, hogy az épületeket, olyan városiasan, egymáshoz ragasztják. De a későbbi kor ezt az elképzelést igencsak sutba dobta. Így lett elég jellegtelen a főutcánk.) Ha valaki erősen nézi a képet, megláthatja az óvoda tetőzetének bal alsó részénél, egy távoli halványszürke kúpot, no, az a templomtorony.
A kép talán az 1920-as években készülhetett.
