Ezen a helyen régi nagykátai fotográfiákat, anekdotákat és saját helytörténeti írásaimat találhatja az idelátogató. A fotók pillanatait, valakinek a kezében lévő, akkor még igen ritka, fekete csoda masina rögzítette. A fényes papírlemezek valahol egy fiók rejtekén, féltve őrzött dobozban élték át az évtizedek távozásait. Saját arcát senki ne keresse a képeken, mert azok csak a nagyapa, dédapa koráról mesélnek.
Múltidéző képek még lehetnek másnál is, családi albumban, politúrozott ládikában. Ha ott maradnak elvésznek a helytörténet számára. Ha kölcsönkapom, szívesen közlöm.

Őszi hangulat

Tartogattam ezt a szép képet, hogy majd ősszel, a betakarítás idején írok róla, ám már majdnem kiszaladtam az időből.

Írok pár szót ezen cselekedetről, mert nagyot változott a világ, felnőtt már 1-2 nemzedék akik ilyent még nem is hallottak. A betakarítás ideje – behordásnak is mondták – általában ősszel volt, terményérés idején. Ősszel érett be a kukorica, a gyümölcs, a szőlő a tök, a cukorrépa, a napraforgó és egyebek. ( A kalászosokat nem sorolom ide, mert azok ideje már Péter - Pál után eljött.) A termények eddig kint aludtak az Isten szép ege alatt, érhette is őket ezalatt egy két baj. A gazda is akkor nyugodott meg,  mikor a lovaskocsival odaállt a földjére és a termést betakaríthatta, behordhatta a portára.

Kovács bácsiéknál is minden termés a helyére került. A tököt is behordták, lepakolták a szalma kazal tövében, és mivel verőfényes nap sütött, rájuk is csücsültek a pihenés reményében. Egy kedves mosolygós, együtt idősödő házaspár tekint ránk a képről. Megették a kenyerük javát, szorgalmasan végigdolgozták az életüket. A kezükön – az áldott munkáskezükön – látszik, hogy megnyomorította a nehéz fizikai munka.

Valószínűnek tartom, hogy a kép vasárnap készülhetett, fényesen villog a fekete cipő, a kalap sem tűnik hétköznapinak.( A gazdasszonyra a kötény minden időben ráillett.)

A kép a Gazdag utca 101-ben, mai nevén Feszty Árpád utca 2-es számú ház udvarán készült.