A cséplőgép II.

Ezt a remek cséplőgépes képet úgy kaptam, hogy a tulajdonos azt mondta, Erdőszőlőben készült. De alapos vizsgálatok után, a háttérben látható házak alapján kiderült, hogy a kép a régi vásártéren készült, az 50-es évek kezdete tájékán.

A traktor mögötti kétablakos házban – ma Vásártér utca 30. – akkoriban Gulyás Jánosék laktak. Az idősebb János szabómesterként tevékenykedett, az ifjabb János velem járt iskolába. Túl sok munkája a mester uramnak nem igen lehetett, néha kint ült az ablakban és lógatta lábait az utcára. Most is ott van a képen, a traktor bal hátsó kereke mögött ül egy széken. Ritka egy eset, hogy a háza előtt történik valami.

A Gulyásék házától jobbra Kulik Sándor négyablakos háza látszik. Ma is mindkét ház utcaképe ugyan olyan, mint kb. 66 évvel ezelőtt. (Vásártér utca 32.) Sándor bácsinak egy időben fűszerüzlete volt a Vásártér utca és a Pásztor utca sarkán. A fia Sándor is velem járt iskolába.

A cséplőgép végénél lévő nyíláson ha továbbnézünk, Rugli Ferencék ház eleje látható, a ház ma is megvan. Az ifjabb Ferenc is velem járt egy osztályba.

( Megfigyelhető a neveknél, hogy az elsőszülött fiú, általában az apja nevét kapta a keresztségben.)

Nagyjából végezve a háttérrel, rátérek a kép lényegére.

Az előző részben és a most bemutatott kép között nagyjából 30-40 év telt el. Itt már meghajtóként önjáró traktor jelent meg, helyváltoztatásra önerőből képtelen gőzgép helyett. Ez a traktor magyar volt, a budapesti Hofherr és Schrantz Gépgyárban készült, amit mindenki csak "Körmös Hoffer"-nek ismert. A gépész – de lehet, hogy a tulajdonos is – ott áll mellette kezeslábasban, no és egy segédgépész is, akinek hévér (emelő) van a kezében.

A kép bal szélén tányérsapkában, egy hokedli mögött ül az az írástudó fontos tisztséget betöltő ember, ki az elszámolásokat végezte. Ugyanis a csépeltető gazdának nem kellett pénzben fizetni a cséplésért, hanem gabonát is adhatott a szolgáltatásért. A mérés-mázsálás után a "banda" kivette a maga jussát, a keresetét.

A cséplések eleinte házaknál történtek, amin a sok tűzeset miatt változtattak és szérűkre, például az egykori vásártérre hordták be a gabonát. A cséplőgép ott végezte a munkáját. Az ebből eredő tűzesetek meg is szűntek.

A cséplőgép működése egy mai felvételen:

A cséplőgép I.

A rohanó idő régmúlt távlatából emberek tekintenek ránk. Talán már az a kicsi lányka sem éli földi világát, aki fehér fejkendős édesanyja ölében csücsül.

A képen az a ritka pillanat látható, amikor a cséplőgép leállt. Valószínű, hogy dél van és a banda összeállt a fotográfus kedvéért. Bár ételes edényt, egyet sem látni. Ha jól megnézzük a képet öt kalap is a földön heverészik, amit férfiember oktalanul le nem tett a fejéről. Talán ez utal a délidőre. Magyar ember nagyra becsüli az ételét, fejfedővel a fején nem szokott enni.

De leállhattak helyváltoztatás miatt is, ha azon a helyen elfogyott a csépelni való.

Felmerülhet manapság, mi is az a cséplés?

Kezdem az elején, a szántó-vető ember tevékenységét, gabonatermesztés esetén. Először a földet felszántották, majd gabonaszemet vetettek, majd abban a stabil időben Péter-Pál napkor, vagy utána kezdődött az aratás. Majd a behordás-betakarítás és ezután következett a cséplés, amikor az ügyesen kitalált gép elválasztotta a szemet a gabona többi részétől. Közben és utána még voltak kisebb munkálatok, amit már nem említek.

A csodaszép képen a gépet és a személyzetet látjuk, amit akkor bandának hívtak. Az a nagy hatalmas fekete gép, hosszú kéménnyel, az a meghajtó szerkezet, ami végtelenített lapos szíjjal működtette a cséplőgépet. A fényes lendkereke és a szíja is jól látható a képen. A gép gőzgép volt, fával-szénnel fűtötték.

A kép bal szélén látjuk – elég kormosan – a gépkezelőt, szenes lapáttal a kezében. Mellette áll – a jelek szerint – a gőzgép és a cséplőgép tulajdonosa, zakóban és nyakkendőben. Mellette jobbra, a bandagazda a jegyzettömbjével és a kedvenc pipájával.( Nyugodt ember lehetett, mert pipázott. Csak az ideges cigarettázik.) A bandagazda szedte össze cséplés előtt a már kipróbált, vagy ajánlott  embereket a cséplőgép kezeléséhez. A jó, dolgos banda aranyat ért!
A nőknek szerepe a gépnél nem igen volt, kivéve azt az egyet, amire még rátérek. Legfeljebb még a friss vizet hordták kőrbe a kitikkadt emberek szomjoltásához.

Úgy néz ki, hogy tele zsákokon állnak hárman. Valószínű, hogy ők a zsákokba ömlő gabonát kezelték a kötényessel az élen. Nála van valami, ami a felírásra alkalmatos. Ha tovább megyünk a soron – kihagyva a gyerekeket – nekivetkőzött férfiakat látunk hatalmas rudakkal a kezükben. Ők a petrencések, petrencés rúddal a kezükben. Az ő feladatuk a gép hátulján kiömlő szalma és a törek elszállítása, azon rudakkal, amit a kezükben tartanak. (Talán Toldi is ilyen rúddal mutatta az utat Budára! ) Két embert is látunk favillával a kézben. Ők e munkálatokat segítették, rakták megfelelő formára és helyre a szalmát, ami alá dugták a petrencések a rudakat és két ember így tudta vinni a kisebb csomókat. A zsákon ülő bácsinak megsérült a bal lába, be van kötözve. Ilyen helyen ez könnyen előfordult, s jó ha nem fertőződött el, a gép körül lévő nagy porban.

A gép tetején a fenti kezelők állnak, merthogy a gabona kévéket ott rakták a gépbe. Azt mondták etetik a gépet. Balról az első kezelő az etető volt. Éles, forgó dob mellett dolgozott, csak nagyon megbízható embert raktak erre a helyre. Ő eresztette a mellette álló nő segítségével –mert ő vágta el egy éles késsel a gabonakéve szalmából font kötelét – a szétbomló kévét a gépbe. Fent vannak még vasvillával a kézben azok, akik a kévéket kéz alá adták, az etető párosnak.

A kép az elmondás szerint Egreskátán készült, valamikor a húszas-harmincsas években. Jó lenne, ha valaki felismerné hozzátartozóját, régi ismerősét.

Sokáig hallottam, nyári délutánokon a cséplőgép jellegzetes búgását. Sajnos az idő múlik és e hangemlékemet elveszítettem. Hiába idézném, ma már nem jön elő, bármennyire is szeretném.